Batiszkáf

Batiszkáf

Képzeli, hát szertelen

2016. október 19. - batiszkáf

kis.pngCsak egy pillanatra martak ki, csak.
Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.
(J. A.: Bánat)

Kedves Naplóm!

Sok rosszat el lehet mondani rólam, de azt, hogy ne lennék szélsőségesen éleslátó, aligha; olykor azzal szoktam kérkedni, hogy a társadalomhoz kapcsolódó illúzióimmal még azelőtt leszámoltam, hogy elhagytam volna a szülőcsatornát, ami persze csupán pajkos túlzás, de annyi biztos, hogy elég korán felismertem a nyugati ember végletes, jóvátehetetlen hanyatlását; s ha magam igyekszem is elkerülni, hogy részt vegyek azokban a tevékenységekben (street workout-edzések, Glamour-napok, választások és népszavazások, wellness-hétvégék, ayurvédikus masszázstanfolyamok, tánczenei fesztiválok, villámcsődületek, közérdekű felháborodások usw.), melyeket ez a mindenestül alávaló embertípussal magával az Élettel azonosít, különállásom magasából, ha úgy tetszik, szétfeszített reluxalécek mögül tekintetem tisztán és kíméletlenül járja be az emberi történelem aktuálisan belátható utcaszakaszát: piszkospiros díszburkolat, amorf műmárvány alakzatok közül előszökkenő, színes vízsugár, virágóra, benne részegen üzekedő hajléktalanokkal, távolabb pedig egy megfakult, meggörbült tábla, mely egy uniós fejlesztési terv keretében hirdeti az utópia immanens eljövetelét (a támogatás összege: 17 890 714 Ft).

Mindennek a lényege az, hogy amikor elvállaltam az általam kiötlött rossz-szolgálati nagyköveti tisztséget, a létező legszilárdabb és legrészletesebb elképzelésekkel rendelkeztem arra vonatkozólag, hogy mit és milyen rendben kell szellemi kartácstűz alá vennem rövidebb és hosszabb távon; a tervezett hadműveletek, még ha látszólag teljesen eltérő természetűek voltak is, szorosan összefüggtek és kölcsönösen feltételezték egymást, egy hihetetlenül komplex stratégiát alkotva, melyet - ma már látom, balga módon - kikezdhetetlennek hittem. Amikor például egy zenés-undorító televízióműsor stábjába beépülve titokban disznóspermát töltöttem a hamiskás mosolyú mixerlegenda, Lajsz András üvegeibe, az mestertervem okkult logikája szerint valamiképpen azzal az esettel függött össze, amikor lufiból Pinochet tábornokot hajtogattam egy rákospalotai gyereknap résztvevőinek. Így végeztem én a munkámat, így küzdöttem előre magam a posztmodernitás minden szépet és jót szerteszaggató, sátáni ellenáramában, bízva stratégiám állóképességében; épp ezért volt annyira sokkoló a felfedezés, hogy egyvalamit bizony kihagytam a számításból, és nem is holmi jelentéktelen, kellő álnaivitással könnyen eltüntethető mitesszert, hanem egy égbekiáltó, ormótlan, gennyes kelést. Olyannyira megrázott a dolog, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hagyom a francba az egészet.

A probléma, ami érthetetlen módon elkerülte a figyelmemet, nem más, mint a József Attila-idézetek kóros elburjánzása a közbeszédben. Megdöbbentő, hogy nekem, aki már egy rossz helyre rakott vessző vagy néhány hebehurgyán összeválogatott ruhadarab láttán népirtások szervezésén kezdem törni a fejem, ennyi időmbe telt, míg a maga teljességében, színes, szélesvásznú rettenetében felismertem a jelenséget. A József Attila-eset ezidáig legfeljebb tünékeny émelygést váltott ki belőlem; a véletlenek közrejátszása - egyfelől egy tévés beszélgetős műsor részlete, melyben egy különösen gusztustalan alak idézett (csak így, faludysan) Attilától, másfelől a kósza, depresszív felhangokkal megtoldott félrészegség - kellett ahhoz, hogy tudatomban a dolog az őt megillető helyre, a legélesebb modern kínok közé emelkedjen. A reveláció pillanatát ólmos bűntudat követte: tudtam, hogy ilyen mértékű borzalom figyelmen kívül hagyására nincs mentség; s a buzgóság, mellyel ezután igyekeztem tetten érni a közkeletű József Attila-abúzust, csak még botrányosabbá tette szememben ezeknek a szerencsétlen, agyongyötört idézeteknek a használatát.

jozsef_attila_parizsi_indexkepe_1926.jpg
Például azt, hogy az összes visszataszító progresszív értelmiségi valamiért utolérhetetlenül eredetinek gondolja azzal  jellemezni az aktuális közállapotokat, hogy fortélyos félelem igazgat. Hogy minden nyugdíjas villamosmérnök, aki elégikus hangvételű levelet ír (nos, írt) a Népszabadságba a magyar társadalom végzetes megosztottságáról, az ordas eszmék terjedéséről és arról, hogy az igazi jobboldalnak most már tényleg össze kell fognia Szekeres Imre bal heréjével a demokrácia helyreállításáért, tízezredjére is kötelezően és makacsul és csakazértis azzal a fordulattal csillantja meg a viszontagságok ellenére törhetetlen humanista hitét, hogy rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; s nem is kevés. Természetesen egy valamirevaló baloldali entellektüel nem volna az, aki, ha egy megrázó erejű, vitaindítónak szánt háromoldalas ÉS-cikkben nem vetítené előre a cicázó, szép csendőrtollak visszatérését, s ha kérlelhetetlen következetességgel nem vetne számot a magyarországi félfeudális demokratúra valóságával, melyben az állampolgár nem sejtheti, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogát sérti meg. Ilyen viszonyok közepette csupán az jelent némi felüdülést az üldözött másként gondolkodók számára, ha valami végleg lealjasodott és kiüresedett nyugati országból meghívnak maguk közé egy neves semmirekellőt, művészt, társadalomtudóst, politikai aktivistát, mindegy is, kit, a lényeg az, hogy épp elég pusztítást vitt végbe a maga környezetében ahhoz, hogy világszerte körbecsaholják; az ő szinte szakrális jelenlétében a felvilágosodás magyar helytartói áhítatosan rebeghetik, hogy láttak fehérek közt egy európait.

Na nem mintha a szánalmas magyar "jobboldal" nem venné igénybe ugyanolyan szégyentelenül - még ha esetleg más céllal is - ezeket az idézeteket; a semmitmondás össznemzeti orgiája zajlik itt, jobban szólva valamiféle ellenorgiája, a különféle rangú és rendű impotenciák versenye, a nyelv lomha rituáléi, a végzetesen petyhüdt képzelet unott fel-alá lóbálása, némi száraz, gépies matatás a csontfrigid értelem körül. Attila szavait arra használják a szemetek, hogy a maradék intellektuális libidót is kiöljék a magyarságból; hormonterápiájuk keretében olyan irdatlan mennyiségű közhellyel küldik meg a gondolkodást, hogy az szép lassan visszatöpörödik a totális nemtelenség állapotába, melyben csupán a különböző ideológiai mechanizmusok engedelmes elvégzésére képes.

Az, aki a kitántorogni kifejezést bármilyen szövegkörnyezetben használja, egyszerűen nem érdemli meg, hogy éljen, teszem hozzá higgadt-súlyosan, karfát vagy emberi vállat markolva, szememben cikázó, furcsa fénnyel.

De mindez persze csupán fecsegő felszín; sikoljunk mélyebbre, vígan és merészen, gyökerénél ragadjuk meg a problémát! Ideje végre minden köntörfalazás nélkül, hovatovább pacekba kimondani, igazából mi is a baj a tomboló józsefattilizmussal, még ha bizonyos (már-már vallásos jellegű) érzékenységek nem is kedveznek az őszinte beszédnek. Széles körben elterjedt nézet az ma hazánkban, hogy József Attila a legnagyobb magyar költő, megközelíthetetlen magaslat mintegy; amire én csak azt tudom válaszolni, hogy ha J. A. magaslat is, az egészen biztos, hogy nem valós jelentősége nyomán magaslott oda, ahova, hanem oda tették; és ennek a tevésnek a mindenféle - ideológiai vagy tömegízlésbeli - okait persze lehetne hosszan elemezgetni; a lényeg az, hogy életműve ott fenn, abban a - szerintem érdemtelen - magasságban, a hóhatáron túl teljességgel megfagyott, nincs ma már egy természetes vonása, csupán dermedt kliséket - nyomor, mama, communismo, szerelmi bánatok, öngyilkosság - csillogtat bágyadtan. És hogy ezzel a jeges kadáverrel, ami a józsefi œuvre, melyet az iskolában meg a különböző kulturális műsorokban szinte fenyegetően közszemlére tesznek, nemigen lehet bármi érdemlegeset kezdeni. Ahhoz, hogy J. A. munkásságát - annak értékeit és kevésbé szerencsés oldalait - az üres mítoszon túlmenően vizsgálni lehessen, először is le kellene rántani őt a földre, és leszámolni végre az őt körbelengő bálványimádással.

att.png

Miért is problematikus a József Attila-i költészet jelentős része? Nem arról van szó, hogy J. A. ne lett volna kiemelkedő tehetség; ilyet értelmes ember nem állíthat. J. A. némelyik versében a költői megnyilatkozás olyan végletesen koncentrált fokát érte el, ami csakugyan ámulatra méltó; azt a lenyűgöző sűrűséget, mellyel a legjobb darabjai tüntetnek, előtte és utána csak kevesen tudták megteremteni. A technikai-formai bravúrokat, a verselés virtuozitását lehántva azonban művészetéről (kérdéses persze, hogy ez milyen mértékben lehetséges egyáltalán, hisz tartalom és forma sokkalta szövevényesebben épül egymásba, hogysem egyszerűen el tudjuk választani a kettőt) óhatatlanul felfedezünk benne valami alapvetően hamis, kellemetlen vonást. J. A. költészete jól, olykor pedig kifejezetten remekül van megírva, nincs ezzel gond; a tapasztalat mégis az, hogy ez a költészet, ez a matéria valamiért rettentően vonzza maga köré a középszerűség muslincáit, pattanásos gimnazistákat, büdös hippiket, pszeudo-művészeket, demokrata politikusokat, közintézmény-megnyitók szónokait, publicistákat és így tovább. J. A. versei közelében folyton ott érzékeljük ezt a visszataszító zizegést.

A helyzet az, hogy J. A. életművének nagy része szinte kiált azért, hogy minden létező módon bepiszkítsák.

Lehet hibáztatni József Attilát amiatt, hogy az utókor megbecsülésének áldozatául esett? Hogy a lehető legundorítóbb személyek és rendszerek államosították? Sokan valószínűleg rávágnák, hogy nem; az viszont mégsem véletlen, hogy nem mondjuk Weöres Sándort vagy Szabó Lőrincet tették nemzeti fétistárggyá. J. A. elég okot szolgáltatott arra, hogy ezeket a gazságokat műveljék vele: azzal például, hogy tudatosan elkötelezte magát azon roppant idegesítő, romantikus váteszköltői vonal mellett, mely a magyar irodalomból sajnálatos módon kiirthatatlannak bizonyul. J. A. - a balgája - nem eszmélt rá, hogy az "egész népemet fogom"-attitűd nemcsak menthetetlenül kínos, hanem úgy általában a lírai étosszal merőben ellentétes. Nagybetűs Költeményekben számot vetni "a nemzet nagy sorskérdéseivel" meg utat mutatni a népnek mindenféle nyomorult utópisztikus célok felé lírai szempontból körülbelül annyira érvényes valami, mint az ereszcsatorna-szerelés különböző aspektusairól írni elégiákat.

Hogy a nemzeti, forradalmat és szabadságot hajszoló költőpróféta Kelet-Közép-Európában oly nagy hagyományokkal rendelkező (Mickiewicz, Prešeren, Botev), mélyen antipoetikus és stupid jelensége egyszerűen nem tud kimenni már a divatból, hogy még mindig ez adja az irodalomoktatás gerincét, az minden bizonnyal a periférikus helyzetünkből fakadó bizonyos komplexusokkal, mentalitásbeli zavarokkal magyarázható; más szóval balsors-bizonyíték, csapás - mondjam azt, hogy pont egy váteszköltő tollára való?  A közéleti - hazafias, munkásmozgalmi-proletár, satöbbi - líra a műfaj halála; az a költő, aki nekigyürkőzik, hogy tüchtig verslábakba szedve kerek-perec, szájbarágósan megmondja a lángoló nemzeti vagy osztályharcos tutit, hogy "felnyissa honfitársai szemét" meg más hasonló baromságok, egész egyszerűen megbukik. Elárulja a hivatását, mondhatni. Az ún. nemzeti tárgyú költészet iránti határtalan ellenszenvemnek nem csupán az az oka, hogy az azt gyakorló váteszköltők mennyire kártékony hülyeségeket, eszement ideológiákat terjesztettek az örvén, hogy milyen hatékonyan járultak hozzá vele ahhoz, hogy az egyenlőség- meg a haladáseszme toposzai a nemzeti önmeghatározás (kac-kac) részévé lettek. (És itt érdemes megjegyezni, hogy a progresszív értelmiség, mely korábban folytathatatlannak minősítette a József Attila-i vonalat, lenézéssel fogadva a költészetben jelentkező esetleges közéleti tartalmakat, hogy, hogy nem, 2010 után - mikor csattogó bakancsokon egyszeriben visszatért a történelem - rögvest újra felfedezte magának a politikai líra nagyszerűségét, hanyatt vágta magát az elragadtatástól, hogy ilyet is lehet; sietve közéleti versantológiát adott ki, a megbízhatóan szar rendszerellenes rigmusokat gyártó Erdős Virágban pedig a forradalom anyját ünnepelte minden izzó hangulatú Klubrádió-est után. Lehetne folytatni, de minek.)

A nemzeti költőben az a legelviselhetetlenebb, hogy mérhetetlenül jelentősnek érzi magát, írás közben szüntelenül azok a szobrok lebegnek a szeme előtt, melyeket majd róla állítanak, azok az utcanévtáblák, melyek az ő nevét fogják viselni; a "népet emésztő romlás" ürügyén hízelgi be magát a közemlékezetbe, az eljövendő generációk tudatába, bele az emberek szutykos megbecsülésébe. Az a lírikus, aki a tömegekhez - méghozzá a legiszonytatóbb tömegekhez: a még meg nem született emberek sokaságához - intézi szavait, nem csak tisztességtelen, nem csak szembemegy azzal, ami a líra erkölcsének nevezhető, de még csak komolyan se lehet venni. Ki nem kuncogja el magát, amikor a vérszomjas, harmadrangú mitugrász, Petőfi fontoskodó csasztuskákat zeng? Ki nem csapkodja a térdét, amikor a hormonköltészet mestere, Ady a maga modoros stílusában drámai igazságokat közöl és forradalmian új irányokat jelöl ki? És ki nem csinál be a röhögéstől, amikor József Attila, a Jelképes Fiatal Költő a megbékélésre és a szabadság kivívására inti nemzetét? Hát nem cuki, hogy majd beleszakadnak abba az igyekezetbe, hogy nagyok legyenek - s hogy ezt a létező legalkalmatlanabb létformák - az emberek - körében vélik lehetségesnek elérni?

(Mellékdal: Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat! Ennél kreténebb sorokat aligha vetettek valaha is papírra; ha a kezem ügyében lenne a megfelelő kötet, szívesen citálnám azt a gyilkos Nicolas Gómez Dávila-aforizmát, melynek a lényege némileg szabad fordításban valami olyasmi, hogy abból a szép, komoly fiúból, akit a szabadság oktat, valahogyan mindig Pumped Gabo kerekedik.)

att2.png

Rendben van, mondhatná valaki, de J. A. munkássága nem csak a politikai költészetből áll. Hisz ott vannak a szívbemarkoló istenes versei. A csodálatos szerelmi lírája. A szeretethiánytól és kétségbeeséstől hörgő költeményei. Nos, nem tagadom - miért is tenném -, hogy akadnak erős, olykor kifejezetten kiemelkedő darabok ebben a életműben; a véleményem mégis az, hogy J. A.-nak nincs helye a magyar költészet élvonalában. J. A. szépen és érzékletesen ír zaklatott lelki életéről, de itt meg is ragad, ritkán jut el csak valami elvontabbhoz, általánosabbhoz és - így - igazán érvényeshez. (Jellemzően pont azok a legjobb versei, melyek valahogy mégis túlnyúlnak a puszta szentimentalitás, a direkt indulatiság síkján, mint a szürrealista korszakában írott darabok, vagy mondjuk az Eszmélet.) J. A. költészete jól van megcsinálva, de - Cioran szavával élve - szükségtelen. Talán megérint egy-egy fordulata, magunkra ismerünk benne, de nem formál át bennünket. J. A. tragédiája szigorúan személyes, csak önmagára vonatkoztatható tragédia, nem oldódik semmilyen merészebb következtetésbe. (Ha ez megtörténne, teszem hozzá, J. A. aligha lenne állami bálvány.) Olykor ugyan éles szavakkal szól a létezésről, ám nem több ez durcázásnál; a keserű kijelentések mögött nem találunk mást, mint sértett, de alapvetően kikezdhetetlen naivitást. J. A. valósággal kérkedik boldogtalanságával, ám mit ér a hőn csillogtatott nyomora, ha közben töretlenül illúziók vezérlik? J. A. nem ért el a konzekvenciákig, megrekedt valahol félúton; ettől függetlenül költészete fontos része a magyar irodalomnak, csak éppen más magyar költők - akikről feleannyit sem beszélnek - sokkal messzebbre jutottak nála. Weöres Sándor például. Vagy Pilinszky. Vagy Nemes Nagy Ágnes, akinek az objektív lírája a magyar költészet egyik legüdvözlendőbb és legépebb teljesítménye. Vagy a folyton és sokféle módon félreértett Szép Ernő, a kiábrándultság költője, a zseniális nyelvépítő. Vagy Szabó Lőrinc, hát hogy a viharba ne.

Tanulságos amúgy összevetni Szabó Lőrinc és J. A. költészetét, megfigyelni, hogy - a hasonló indíttatások ellenére - az előbbi miként tudta kikerülni azokat a csapdákat, melyekbe az utóbbi beleesett. Mindketten mélyen személyes költők, ám míg J. A. esetében ez a személyesség az erőltetett, minden iróniától mentes önmitizálásban, legendagyártásban, pózolásban, hatásvadászatban ("éltem - és ebbe más is belehalt már"), az érzelmekben való bősz tapicskolásban, röviden: a személyesség giccsében merül ki, addig Szabó élveboncolást hajt végre önmagán, hideg, könyörtelen tekintettel veszi számba piszkosságait, melyekből egy elbűvölő, rendellenes filozófiát vezet le. J. A. csak és kizárólag József Attiláról beszél, míg Szabó az általánosan, örökkévalóan emberiről. J. A. megmarad a közönséges, mondhatni polgári szenvedélyek és a humanista közhelyek körében; ha azzal fenyegetőzik, hogy "még embert is öl", az nem hangzik többnek üres szócséplésnél. Szabó ezzel szemben a romlott, cinikus intelligencia szédületes mutatványait hajtja végre, valami radikális antihumanizmus irányába mutat ("én is őt néztem a havas éjben, / mint egy kutyát, oly idegenül"), elgondolhatatlan gondolatoknak ad hangot, túl a jóérzéken, túl minden köznapi elváráson. Amikor például arról ír, hogy zokszó nélkül hagyná, hogy a szarban tocsogó csatornajavító munkások megerőszakolják gyönyörű kedvesét, példátlanul erőszakosan billenti ki a megállapodott, meghunyászkodott, betokosodott értelmet, olyan végzetes távlatok felé lökve, melyeket az korábban nem is tudott elképzelni; a kijelentés ínyenc perverziója azonban nem öncélú, nem pusztán a sokk-keltés szolgálatában áll, hanem valami univerzális érvényű problémára vezet rá, az anyagiság végletes kétarcúságára, a testi gyönyör és a testi mocsok között feszülő ellentétre, ellentmondásra.

Mindezt összefoglalva: József Attila túlértékelt költő.

*

Undorító idő van, kedves Naplóm, csikorgó hideg, esik az eső, lassan, de biztosan átázom, ahogy szabadcsapatommal trappolunk a pesti éjszakában, hogy felkeressük az előre megfontolt szándékkal idézgetőket... enyhén filmnoáros hangulat. Persze semmi erőszak! Lelkem nem ily honos.

 

A sorozat korábbi részei:

A rossz-szolgálati nagykövet

Batyskaf Ármin nyaral

A bejegyzés trackback címe:

https://batiszkaf.blog.hu/api/trackback/id/tr3611767483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lavor 2016.10.20. 13:09:46

asszem hülye vagy.

Treff Bubi 2016.10.20. 13:20:55

Érdekes lenne tudni, hogy ha kimarad a pár évtizedes szocialista kultúra, és kicsit szabadabban jönnek-mennek az irodalmi áramlatok az oktatásban, vajon akkor is megmaradt volna József Attila a mindenkori tananyagban, csökkent volna a jelentősége, vagy akár ki is veszik, más alkotókat a helyére téve?

Graves 2016.10.20. 13:33:26

tormai szészil, vas albert meg gondolom alulértékelt. Dehát ízlések és pofonok. Nekem J.A. a jobboldalinak meg az az előző két szemét lesz az etalon.

2016.10.20. 14:10:03

Van benne valami.
(Néha szórakoztató az ilyen zavaros-modoros bevezetővel/körítéssel megspékelt "elemzés", vagy mi.)
Ja, hát J.A túlértékelt. Nem nehéz ezt észrevenni, de azért lehetne rosszabb is.
Az, hogy J.A. a túlértékelt még egy jobb változat.
:)

Márk_Márk 2016.10.20. 14:17:54

Nem tudom, egy hozzád hasonló ostoba segg miért ír blogot.

leponex 2016.10.20. 14:20:05

József Attila -talán - a legnagyobb magyar költő. Pont.

Még neked is üzent kedves poszter, előre küldött egy simogatást, rád fér:

" GYÉMÁNT
Mindenkor idejük van a zsoltároknak.
Gyémánthegyen állunk,
De zsebünkben kavicsok vannak.
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
Most könyörgések szomjazzák erőnket
És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,
Szívünkben a csillag megfagyott.
Igen. Igen.
Elsüllyedtek a haditengerészek:
Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
Még a nagyon öregek is
Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
S türelmet prédikálnak messze,
A mulandóság halainak.
Igen, igen.
Ne higyjük el hát barátaim,
Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!

Mindent meg kell simogatni,
A hiénákat, a békákat is.

Gyémánthegyen állunk,
Szigorú hó, takard el bűneinket,
Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
Te határtalan kristály!
1924"

hiéna vagy béka vagy,
választhatsz.
vagy csak ostoba, jobb esetben.

Blue Lemon 2016.10.20. 14:21:39

Érdekes írás lehet, de az első bekezdés sokezerszeresen összetett öncélú mondatainál elvesztettem az érdeklődésemet. A tanulmány zenitje ennek következtében a beágyazott video.

TheSaurus 2016.10.20. 14:27:05

Olyan jó ilyenkor szakbarbárnak lenni.

erol 2016.10.20. 14:36:03

Felesleges volt ilyen bő lére ereszteni, ezt a béna okoskodást.

Terézágyú 2016.10.20. 14:41:45

@Treff Bubi:
Attól függ. Ha marad a Horthy-rendszer, meg maradnak a pintérjenők, akkor nyilván nem tanították volna később...

De azért egy Benedek Marcell, egy Supka Géza stb. stb. bizony nem engedte már abban a rendszerben sem, hogy elsikkadjon...

szepipiktor 2016.10.20. 15:25:01

Ez az egyik baj ezzel a bloggervilággal.
Minden jöttment leírhatja agymenését.
Kinyilatkoztathat.
Rendben EZ a posztoló MAGÁNvéleménye, fogadjuk el, semmiféle értékkel, súllyal nem bír.
Feltételezem, hogy 20-50 év múlva is lesznek önjelölt megmondóemberek, akkor majd megint lehet egyet rúgniuk minden örök értékbe, a mostani személyre meg a kutya nem fog emlékezni.
Tudod öreg, én így teszek! Szándékosan szembemegyek a tömegvéleménnyel.
Ja nem József Attila, Ady és hasonlók megítélésében, hanem fluortomi, xfaktor, villalakók és a ostoba bloggerek esetében.

ZON 2016.10.20. 15:27:13

A vicc akkor jó, ha frappáns, rövid. Nincs túldumálva.
Ez most nem jött át viccként...

Tehetetlen Dodó 2016.10.20. 15:28:41

Van ebben igazság.
És nem csak József Attilát illetően, hanem a sok szellemi szegényházit is, akik előrángatják a balsorsú poétát önnön fényezésük végett.
Annál, amikor mindenféle hülyék érzik szükségét annak, hogy végletekig elcsépelt J.A. közhelyeket pufogtassanak, komoly pofával, csak azt utálom jobban, amikor hasonlóan közhelyes Bibó-idézetekkel próbálják lefárasztani a nagyérdeműt.

Márk_Márk 2016.10.20. 15:31:26

@leponex:
Ez mondjuk pont nagyon szar, de attól még jó költő volt. Szerencsére többségében nem ilyen szabad verseket írt.

kommentes nikk 2016.10.20. 15:46:08

Kurva hosszú, dagályos, és unalmas. Mi a francról szólt egyáltalán?

kispotzak 2016.10.20. 16:23:11

Hú, ez érdekes volt. Nem olvastam-hallottam J.A.-ról ilyen elemzést.
A körmondataid (ahogy némely előttem szóló oly lényegretörően megállapította) néha tényleg kicsit sűrűn követik egymást.
Ami viszont rám nagyon hatott: pontosan azokat a verseket, sorokat (stb) emelted ki, amelyek meg szoktak zavarni. Szeretek hangosan olvasni verset, de néha jön az a bizonyos pillanat, amikor úgy érzem, "ez hamis", "ezt egyszerűen nem tudom tisztességesen/jól hangsúlyozni". Nem fogalmaztam én ezt meg magamnak soha, sőt leginkább a saját hibámnak véltem, hogy a túl váteszes sorok nem találnak meg. A magyarázatot te írtad meg. Hosszan, és roppant büszkén saját magadra, de hát egye fene :-)

natloz76 2016.10.20. 17:05:04

Úgy szeretem, amikor valaki már annyira okos, hogy huszonhatszorosan összetett mondatokkal fejezi ki magát, telis-tele tökéletesen öncélúan használt jelzős szerkezetekkel. Ennek eredményeként pedig sokszor már ő maga sem tudja hogyan kezdte el a mondatot, mire annak végére ér. Ez több helyen is tettem érhető a szövegben. Nagyjából az egyharmadánál untam meg. Olyan ez, mintha valaki egy olyan fotót készítene, amin van egy női mell, repcemező, vízesés, vágtázó ló, hattyú, és az elmaradhatatlan kisgyermek. Elárulok egy titkot: A kevesebb néha több... Sőt, szinte mindig több. Ez az "álokoskodás" most valamiért divat lett, ez szomorú. Mintha azt hinné az illető, hogy ettől aztán most rohadt műveletnek és eredetinek tűnik. Javaslom, hogy olvasson sok könyvet, igazi írók tollából. Ez a stílus szánalmas, kár volt ennyi karaktert pazarolni rá. És hogy József Attila túlértékelt költő volna? A nyomába nem ér a blog szerzője.

natloz76 2016.10.20. 17:06:09

Úgy szeretem, amikor valaki már annyira okos, hogy huszonhatszorosan összetett mondatokkal fejezi ki magát, telis-tele tökéletesen öncélúan használt jelzős szerkezetekkel. Ennek eredményeként pedig sokszor már ő maga sem tudja hogyan kezdte el a mondatot, mire annak végére ér. Ez több helyen is tettem érhető a szövegben. Nagyjából az egyharmadánál untam meg. Olyan ez, mintha valaki egy olyan fotót készítene, amin van egy női mell, repcemező, vízesés, vágtázó ló, hattyú, és az elmaradhatatlan kisgyermek. Elárulok egy titkot: A kevesebb néha több... Sőt, szinte mindig több. Ez az "álokoskodás" most valamiért divat lett, ez szomorú. Mintha azt hinné az illető, hogy ettől aztán most rohadt műveletnek és eredetinek tűnik. Javaslom, hogy olvasson sok könyvet, igazi írók tollából. Ez a stílus szánalmas, kár volt ennyi karaktert pazarolni rá. És hogy József Attila túlértékelt költő volna? A nyomába nem ér a blog szerzője.

leponex 2016.10.20. 17:12:04

@Márk_Márk: Neked. De ez legyen a te bajod. Meg a poszteré:)
Hadd ne menjünk bele egy kis 'verselemzésbe', egy olyan bloggerral meg végképp ne, aki ilyen szamárságot képes leírni:

"Tanulságos amúgy összevetni Szabó Lőrinc és J. A. költészetét, megfigyelni, hogy - a hasonló indíttatások ellenére - az előbbi miként tudta kikerülni azokat a csapdákat, melyekbe az utóbbi beleesett. Mindketten mélyen személyes költők, ám míg J. A. esetében ez a személyesség az erőltetett, minden iróniától mentes önmitizálásban, legendagyártásban, pózolásban, hatásvadászatban ("éltem - és ebbe más is belehalt már"), az érzelmekben való bősz tapicskolásban, röviden: a személyesség giccsében merül ki,"

Épp a napokban hallottam a rádióból a Hajnali részegséget, olvasva nem is tűnt fel csak most a kissé szentimentális túldíszítettsége, bár ez mit sem 'von le' a vers nagyságából.
Nyilván Attilánál is találhatsz hasonlót, de ez annyira ostoba, beképzelt nagyképűség a posztertől, amire nehéz lenne hirtelen, higgadtan reflektálni.
'Pöcsmácsik' - ez ugrott be kisiskolás koromból, egy hangoskodó, rikácsoló ( bár gyönyörű) , gonoszkodó, nagyravágyó egykori tanítónénink beceneve.
Hogy a viharba ne.
Jesszus.

De rövid kommenteddel messzemenőkig egyetértek :)

Voznyák Pista2 2016.10.20. 17:36:48

Hát, ha József Attila a baloldal költője, akkor hogyan illeszkedik bele, ebbe a Nem, nem, soha c. verse ?
Megjegyzem egy ilyen baloldal nálam sokkal szalonképesebb lenne, mint a migránsbefogadó, de a kettős-állampolgárságot támadó baloldal .

Voznyák Pista2 2016.10.20. 17:37:37

Egyébként a poszt olyan Puzséros volt szerintem.

2016.10.20. 18:06:24

Van aki el tudta olvasni ezt a balfaszságot? Nekem 10 és fél sorig sikerült.

anyadmajma 2016.10.20. 18:10:10

Ja, majd ilyen nyírő-féle nyilasokat fogunk újratemetni, mer azok aztán jó költők.
Vagy egy wassalbertet.
József Attila még így is, hogy a diktatúra kisajátította "magának", a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, egy született zseni volt. Ez benne van a verseiben.
Persze, a szülőházát is ezért kellett éppen most felújítani (bár tavaly lett volna 100 éves).
Mer túl van értékelve.
Bár azt megértem, ha valaki nem szereti. De azért legyen túlértékelt, mert kommunistának lett kikiáltva (tudom, párttag is volt), na, az irodalmi szempontból nem fér bele.

lüke 2016.10.20. 18:11:50

@lavor:
Jaja
Új ,megvilágosodott fidesz esztéta
Sans souci,sans pouvoire,sans esprit,sans moralité

batiszkáf · http://batiszkaf.blog.hu 2016.10.20. 18:31:31

@lavor: te vagy a hülye

@Treff Bubi: jó kérdés, nem hiszem, ill. lehet. nincs annál amúgy szomorúbb végzet, mint amikor egy költőt a tömegoktatás darálójába dobnak. weöresnek meg pilinszkynek szerencséjük van, hogy mire a könyvben elérnének hozzájuk, már vége az iskolaévnek.

@Graves: gondoljon, amit akar, vagy nézzen körbe kicsit a blogon, és akkor nem mond ilyen baromságot.

@hagyma: hülye vagy te is.

@Pandit: kattintson a 'batyskaf ármin' címkére. valójában ez egy fikciós (de nyilván nagy részben önnön gondolataimnak hangot adó) karakter naplója akarna lenni. nem állítom, hogy tökéletes a poszt, de a 'rovat' előző részeinek ismeretében talán valamivel érthetőbb.

@leponex: mint arra már helyesen rávilágítottak, ez a vers szar.

@Terézágyú: még szerencse, hogy idejében progresszív irányt vett a magyar történelem.

@szepipiktor: józsef attila, ady = örök értékek. lol, mondhatni. ennél középszerűbb kommentet amúgy ritkán olvasni.

@Tehetetlen Dodó: igen! ott a pont!

@Kantrisajt: nem értem, mintha azokat a sorokat, amiket a j. a.-i költészet értékeiről írtam, nem tetszettek volna olvasni. miért szentségtörés kifejezni azt a véleményt, hogy j. a. nincs ott a legjobbak között? melyik kritikus nem önjelölt, amúgy?

@kispotzak: köszönöm a hozzászólást. ismétlem: ez egy fikciós karakter naplója igazából, tehát száz százalékig (itt főképp a 'büszkeséget' illetően) azért nem kell velem azonosítani.

@natloz76: ezt az érvet, amit maga az utolsó sorban előrángatott, gondolkodó ember nem használja.

leponex 2016.10.20. 19:22:41

@batiszkáf:
- Ezt @Márk_Márk állította, ez is egy vélemény, szerintem téved
- nem az idézett vers volt a blog témája
- mint arra már Márk_Márk 2016.10.20. 14:17:54 helyesen rávilágított:
"Nem tudom, egy hozzád hasonló ostoba segg miért ír blogot. "
Én sem.
A posztodból meg tényleg az jön le: Neked tényleg kár volt ezt az öntelt ostobaságot kitenni.
Még jó, hogy nem ezzel a fikciós fickóval azonosítod magad 100%-ig
Hanem kivel?
Vagy ha igen, hány százalékban?

Mizantrop 2016.10.20. 19:27:17

Ez egy figyelemre méltó, merész és elgondolkodtató írás, komoly energiabefektetéssel. Élvezettel és érdeklődéssel olvastam, nem is értem a posztert hülyéző sommás és politikai motivációt kapargató hozzászólásokat. Nem értem, miért nem lehet egy gondolatmenetet önmagában vizsgálni. Pedig valamire rámutatott az írás, ami (minden tiszteletem mellett) mindig is zavart J. A.-költészetében, de ezt most sikerült még plasztikusabban elém tárni, ti. az önmítosz súlyos jelenlétére, amely nyilván a költő többszörösen terhelt személyiségéből fakadt. Továbbá: zavar a tálcán hordott verseiben az irónia teljes hiánya. De ez a zavartság valószínűleg abból a korízlésből is fakadhat, ami körbevesz minket: a posztmodernbe nőttünk bele. Innen nézve bajos valamit kezdeni a hősködő J.A.-val, Adyval. Petőfivel. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy szerencsés a lírai magatartás ellenpontjaként, sőt annak ellentmondó vonásként értékelni az ún. "közéleti költészetet". De azt is tudomásul kell venni, hogy pl. Weöres a maga metafizikus elvontságában soha nem lesz J. A.-i értelemben vett népszerű népköltő, pont azért, amiért soha nem fognak százezres tömegek cool jazz koncerteken tombolni. Ettől persze W. S. nem lesz kevesebb, de azokat a transzcendens élményeket, amelyeket mondjuk megpendít a Hárman-négyen, vagy Kosztolányi Most harminckét éves vagyok...-ja, nem a hétköznapi megmondáskeresőkre szabták. Ettől még persze J. A. lehet az, aki, de az tény, hogy az életkor előrehaladtával (nálam legalábbis) sokat vesztett a megélhetőség erejéből.

leponex 2016.10.20. 19:27:42

@batiszkáf: de hogy ne legyek veled indokolatlanul szigorú, magad is emígyen vélekedsz írásodról.

"hogy egyvalamit bizony kihagytam a számításból, és nem is holmi jelentéktelen, kellő álnaivitással könnyen eltüntethető mitesszert, hanem egy égbekiáltó, ormótlan, gennyes kelést. Olyannyira megrázott a dolog, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hagyom a francba az egészet."

Valóban, hagynod kellett volna ezt a gennyet, ott ahonnét előbújt ...
Rosszul döntöttél.

Mizantrop 2016.10.20. 19:28:52

@leponex: Igazán nem tisztem védeni a posztert, de neked mégis mi a konkrét problémád?

leponex 2016.10.20. 19:37:45

@Mizantrop: nekem? semmi
poszterünk humoros akart lenni, ahhoz meg kellene némi önfegyelem, az egymásra hányt elgennyesedett mitesszerek se nem humorosak, se nem elmések, mi több: ízléstelenül tahók.
Tán óvatlanul belekóstolt Lajsz András üvegcséjébe, oszt ha már így alakult, leitta magát.
DE ehhez mi köze a nyilvánosságnak?

natloz76 2016.10.20. 19:48:39

@batiszkáf: És ugye jól gondolom, hogy Ön a gondolkodó ember. Istenem...szegénykém.

2016.10.20. 19:54:57

@Tehetetlen Dodó: Mi a teendő? Száműzzük József Attilát? Indokolatlan és ízléstelenül használt idézetek miatt? Esetleg tiltsuk be az autókat, ha valaki szabálytalanul közlekedik? A folyókat is betilthatnánk, ha valaki belefullad... Fikázás helyett József Attila szintű munkát végezni nem lenne kívánatos? Ez a fika nem üti meg azt a szintet :(

natloz76 2016.10.20. 19:57:23

Szomorú, hogy valaki, vagy valakik elhitették a blog szerzőjével, hogy van stílusa. Mint amikor az önjelölt zseni bemegy az X-faktorba kiröhögtetni magát. Azután, amikor az arcába mondják, hogy szar - mert ugye ez az alpári fogalmazás is divat - akkor sem hiszi el. Hazamegy, és büszkén meséli, hogy ő bizony volt a tévében. És szerinte mindenki más hülye. A magam részéről éppen ezért lezártnak tekintem ezt a parttalan vitát. Okafogyott bárminemű vélemény ütköztetést folytatnunk, hiszen meg van győződve önnön tehetségéről, és zsenialitásáról. Remélem egyszer lesz annyi gerinc valakiben, akinek ad a véleményére, hogy a szemébe mondja, hogy inkább sakkozzon.

2016.10.20. 19:58:42

Ez a batiszkáf nem Horger tanárúr leszármazottja véletlenül?

Mizantrop 2016.10.20. 20:00:51

@leponex: Figyelj, van egy alaptézis, ezt járja körbe blogtól szokatlan alapossággal. Érveket sorakoztat fel, nyilván minden vitaképes, nem kell egyetérteni, de jó lenne tudni, mi volt itt ízléstelen. A "közéleti líra" vs. "öncélú költészet" (most nagyon egyszerűsítem) több száz éve irodalomelméleti-művészeti vitatéma, ehhez tesz hozzá egy kanonizált költő életművének vizsgálatával, érvei (nekem) logikusak, az idézett szövegek tényleg vitathatóak. Jól végiggondolta azt is, miként szakadt el a magyar közvélemény a J. A.-i életmű valódi megéltségétől a szoborszerű használatáig. Nekem az eleje kifejezetten szellemes volt a mesterkéltségével együtt, de az írás közepétől ez a hang tompul, egyszerűsödik, tárgyszerű és egyáltalán nem sértő J. A.-ra. Ezt gondolja, másokat is elgondolkodásra késztet. A nyilvánosság erre való. Te meg érvelj, vitázz, nincs gond, de egyelőre csak valami dühödt csapkodás van, aminek én nem látom az okát.

Leylandi 2016.10.20. 20:02:44

Én már annak a bloggernek is mondtam, aki a Tüskevár című regénybe homoszexuális beavatást látott bele, hogy a magyarságunkat kiölni próbáló libsibérencek bérbloggerei rohadjanak meg, most József Attila kapcsán is csak ezt tudom mondani.
Olvassatok madonna-dalszövegeket, lehetőleg olyat, amelyikben valakit lesz.p. Kár József Attila belétek.

Mizantrop 2016.10.20. 20:05:34

@je suis chauve: Tényleg felfoghatatlan miről beszéltek ti itt. Ha normálisan végigolvastátok, nem arról van szó, hogy száműzni kell az irodalmi közemlékezetből, pillanatra nem tagadta, hogy legsűrűbb pillanataiban zseniális, hanem arról, hogy a blog írójának az a véleménye, hogy J. A. költészete a magyar közgondolkodásban túlértékelt, s minden erre adott hisztirohamotok csak ezt az alaptézist igazolja. Mi fáj ebben ennyire?

natloz76 2016.10.20. 20:10:57

@Leylandi: Úgy-úgy. Egyébként ez egy vélemény, amit tiszteletben is tartanék, ha nem ilyen bicskanyitogatóan Tamáskodóan volna megfogalmazva. Süt belőle, hogy közben mindvégig az járt a szerző fejében, hogy vajon még mit írjon bele, hogyan csűrje-csavarja a mondatokat, hogy még komolyabbnak, még "műveltebbnek" hangozzék. Röhejes.

Mizantrop 2016.10.20. 20:14:42

@Leylandi: Az egy konkrét vicc volt, kár, hogy nem jött át.

2016.10.20. 20:17:04

@Mizantrop: Meghajlok az érved előtt és várom, hogy az MTA irodalomkutatói bejelentsék, létrehoznak egy topchart listát és az írók, költők életművét, munkáit a popzenei alkotások rangsorolásához hasonlóan értékeljék. Jó ez a József Attila, viszont most visszacsúszik a toplistán mert kezd elavulni :)

Mizantrop 2016.10.20. 20:22:13

@je suis chauve: Sajnos az irodalomtudomány és az irodalmi kritika másból sem áll, mint hogy reggeltől estig értékítéleteket hozunk, akár egyiket a másik ellenében preferáljuk, mondjuk ha ismered Kölcsey, Ady, József Attila, Kosztolányi recenzióit, tudnád, hogy ezt nem a blog írója találta ki itt és most.

2016.10.20. 20:23:56

@Mizantrop: Ezen szavak egymás mellé helyezése: költészet, közgondolkodás, túlértékelt... biztosan érted mit jelent a művészet fogalom?

Ha futólag is, de gondolkodj el ezen a részleten:
www.youtube.com/watch?v=4d5KovCbU8w

Mizantrop 2016.10.20. 20:27:54

@je suis chauve: Mihelyst meglesz hozzá az angoltudásom, ígérem, elgondolkodom, addig is esetleg elmondhatnád magyarul, hogy mi a problémád.

Leylandi 2016.10.20. 20:30:07

@Mizantrop: "Az egy konkrét vicc volt, kár, hogy nem jött át."

Hazugság.
Csak egy ellenérvet mondok, és mindenki megérti, miért: próbálj meg a Sorstalansággal vagy a Saul fiával így "viccelődni". Holnapra nem lesz face-profilod, munkád, barátod és életed. Nyilván hallottál egy bizonyos nagyvállalati vezetőről, aki a repülőre felszállás után elsütött twitteren egy "olyan" poént, és mire a repülő leszállt, már munkanélküli volt.
Na, ez átment? Kár, ha nem...

Before · http://azbeszt.blog.hu 2016.10.20. 20:31:52

Ahogy írta valaki, öncélú szófosásnak indult, de elhatároztam, hogy végigolvasom, tekintettel a felvetett blaszfémiára. Sajnos a szófosás-jelleg nem múlt el, kaotikusan követhetetlen gondolatfüzérek csapdostak a képzeletbeli szemem előtt. És bevallom férfiasan... feladtam. Körülbelül tizedennyire lehúzva, az önimádó mondat-tyrannosaurusok kegyetlen kivágásával talán olvashatóra alakítható, és akkor el lehetne vitatkozni róla, hogy mennyire igazak a felvetett állítások/gondolatok/vélemények. Amennyit kihámoztam belőle, azzal nem nagyon tudok egyetérteni, számomra JA "A" költő. Tény, hogy elsősorban azért, AHOGYAN írt, amit Te is elismertél, a munkásságát nem ismerem olyan mélységben, hogy meg tudjam (és annyira végképp nem, hogy meg akarjam) ítélni.
Tény, hogy a "zelmúttnegyvenévben" túlhasználták, viszont manapság szerintem sokkal aktuálisabb lehet, mint bármikor. Csak ma már esélye se lenne kitűnni a nagy, fehérzajból.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2016.10.20. 20:34:36

Ja, köszönet a képekért, nagyon jók, van, amelyiket nem is ismertem. Nagyon szeretem a megszokott (és szintén túlhasznált) JA képtől eltérő fotóit.

natloz76 2016.10.20. 20:39:46

@Before: Tökéletesen megfogalmaztad amit én érzek ezzel az öncélú szósalátákkal tűzdelt írással kapcsolatban.

Zemöki (kona) 2016.10.20. 20:48:02

Ilyen céllal összevetni két költő verseit egyszerűen hülyeség. Pontosabban teljes tévedés, akár a dicsért, akár az elmarasztalt költő felől nézzük. Nyilvánvaló, hogy nem lesz azonos súlyú, jelentőségű a kettő. Erre használatos az ízlés, hogy rendet vágjon a zűrzavarban.
Batiszkáf úr egyéb írásaiban is jól látszik, hogy nem tud mit kezdeni a művészettel. Nem érti, nem élvezi, sőt felháborítja, ha valami olyasmi születik ami alantas, egyszerű, kínos. Ami nem vág össze világnézetével., esetleg éppen kikezdi.

Az "önírónia" nem csak J. A. műveiből hiányzik, hanem a cikkíróból is. Én éppen most fedeztem fel J. A. és Batisztkáf úr gondolkodásának és küldetéstudatának rokon vonásait. Remélem ezzel sikerült rávilágítanom valamire, ami eddig homály volt.

Szerintem a filozófia és az erkölcs a szerző igazi területe, de kényszeresen foglalkozik a művészettel is, merthogy ez az élet alapvető alapanyaga, tehát foglalkoznia kell vele.
Hát nem. Nem kell. Nem mindenkinek.

Mizantrop 2016.10.20. 20:49:06

Fantasztikusan példázod, hogy néhány ember agyában milyen elképesztő sémák működnek. Először is: nem hazugság, akkor is, ha mindenféle érv nélkül ezzel vádolsz, illetve az érvként felhozott mondataid súlyos csúsztatások. Két dolog mindenképpen kell hozzá, hogy viccként értelmezzük Tacskó Muki inkriminált blogbejegyzését: szövegértési képesség és a szövegben megbúvó jelek (amelyek utalnak arra, hogy móka, vicc, humor, érted, dehogy érted, nem akarod érteni) dekódolása. Kb. az a színvonal, ami kárhoztatja Esterházy Így gondozd a magyarodat... c. írását, gondolom ez a következő szívbe marokló példád, ami miatt a széljobb hörögve hányja az epét Esterházyra még haló porában is. Nektek kimaradt a szótáratokból az (ön)irónia, a szarkazmus. A másik probléma: hogy lehet idekeverni a Tüskevár mellé a Saul fiát? Tényleg azt gondolod, hogy a két alkotás alapállása egybevethető? Ha a Tüskevárból viccet csinálunk, akkor a Saul fiából miért nem, már megint ez a kettős mérce? Rohadtul nem azonos a két alkotás kontextusa, az egyik egy természetközeli emberi világot bemutató beavatástörténet, barátsággal, sok humorral, játékosan, a másik meg egy mitikus, örök érvényű szenvedéstörténet, egy személyes tragédia egy tragikus és felfoghatatlan világhelyzetben. nem ugyanarról beszél a két alkotás, s pláne nem ugyanazon a nyelven. Hogy egy egyszerű példát mondjak: anyósvicceket két barátod közül annak fogsz mesélni, aki épp tud rajta röhögni, s nem annak, akinek tegnap halt meg az anyósa, és épp pont most próbál lelket önteni a feleségébe. Csak minimális ízlés kérdése ezt a két alaphelyzetet megkülönböztetni egymástól.

Márk_Márk 2016.10.20. 20:57:47

@leponex:
Igazad van, a szart is több milliárd légy szereti, szóval biztos jó, javaslom neked is.

Leylandi 2016.10.20. 20:59:33

@Mizantrop: "Nektek kimaradt a szótáratokból az (ön)irónia"

Ha már személyeskedünk értelmes vita helyett, ám legyen.
Összekevered. Anyád volt jobbos, mert jobbkézzel csinálta. Én meggyőződéses liberális vagyok.
Fantasztikusan példázod, hogy néhány ember agyában milyen elképesztő sémák működnek, bértollnok.
Na eriggy, nyolckor lejárt a műszak.

Mizantrop 2016.10.20. 21:05:02

Ja, hogy te meggyőződéses liberális vagy, azért hányod itt az epét. Hát persze. Pont ugyanazt a kamu érvkészletet használod, amit a kurucinfón megszoktunk.
A másik lehetőség, hogy gyorsan felejtesz, főleg azt, amit feljebb leírtál: "Én már annak a bloggernek is mondtam, aki a Tüskevár című regénybe homoszexuális beavatást látott bele, hogy a magyarságunkat kiölni próbáló libsibérencek bérbloggerei rohadjanak meg, most József Attila kapcsán is csak ezt tudom mondani."
Tudathasadt személyiség vagy-e? Menj már a hülyeségeiddel, de komolyan.

Márk_Márk 2016.10.20. 21:07:40

@anyadmajma:
A szülőháza vagy József Attila?
Mert ha előbbi, akkor s szülőháza 10 évvel a születése után épült.
Ha utóbbi, akkor kicsit frissítsd az irodalmi ismereteidet. Vagy a matematikaiakat.

@je suis chauve:
Nem hiszem. Horger azért okos ember volt, a JA-val való ütközése ellenére (talán még akadémikus is).
A bloggerről ezt nem mondanám.

@Leylandi:
Na, én pl. erről pont nem hallottam. Ki volt az?

Márk_Márk 2016.10.20. 21:08:43

@Leylandi:
De mi a ferde faszért kellene egy költőnek önironikusnak lennie?

Leylandi 2016.10.20. 21:16:50

@Mizantrop: ha liberális vagyok, már nem is szabad anyjába küldenem a nagy irodalmi műveinkből homoszexuálsi ügyet kreáló magyarellenes náci bértollnokokat? Ez nem a homoszexuálisokat minősíti, hanem a bértollnokot, aki olyan síkra tereli a művet, ami nincs benne. Akkor is annyába küldtem volna, ha azt írja, Matula rasszista volt, mert a kutyája fekete volt, a barátai meg fehérek. A lényeg a kettősmérce: a mi irodalmi műveinket ki lehet (sőt, nektek kötelező) gúnyolni, a gazdáitokét nem.
A valódi liberális, és a magadfajta személyeskedő, a magafajtáján kívül mindenki másnak csak ártani akaró libsibolsi anarchista közti különbségeket tudod-e?

Tehetetlen Dodó 2016.10.20. 21:21:08

@je suis chauve: Nem kell száműzni. Helyén kell kezelni. Erről szólt a cikk is.

Mizantrop 2016.10.20. 21:27:21

@Leylandi: 1. Személyeskedni itt jó ideje egyedül te személyeskedsz, én valóban tettem egy "Nektek" kiszólást, mert pont úgy érvelsz, vagdalkozol, mint az egyszeri baromarcú széljobber. Ez van.
2. Szóval te az a liberális vagy, aki libsibérencnek meg libsibolsinak nevez másokat, és magyarellenességgel vádol a liberalizmus szellemében tevékenykedő bloggereket . Szép volt.
3. Összevethetetlen dolgokat rakosgatsz egymás mellé, és tolod a szokásos faszparaszt mantrát kettős mércéről, a Tüskevárról meg a Saul fiáról.
Kurva nagy a zűrzavar a fejedben, öreg.

Leylandi 2016.10.20. 21:41:13

@Mizantrop: "Személyeskedni itt jó ideje egyedül te személyeskedsz"

Hazudsz. Olvasod magadat? "baromarcú széljobber.", "Szóval te az a liberális vagy", "tolod a szokásos faszparaszt mantrát ". Személyeskedésen kívül még semmit nem sikerült írnod, faszparaszt. Te kezdted, te is folytatod.
Nem baj, ugass még, ha ilyen összefüggéstelen marhaságokat is. A gazdád karakterre fizet. Kétezerért egy karika párizsit. Ha a kutya megeszi, neked is jó lesz. Ugorj, hopp!

Mizantrop 2016.10.20. 21:44:31

@Leylandi: Akkor csak azt mondd el, ha már ennyire keményen érvelsz, hogy az miféle liberális szellemű szóhasználat, hogy "libsibérenc" és libsibolsi"?

leponex 2016.10.20. 21:54:31

@Mizantrop: " van egy alaptézis, ezt járja körbe blogtól szokatlan alapossággal. Érveket sorakoztat fel,"

Bocs, lehet egy másik posztról beszélgetnénk?
Énmiattam bátran lehet JA-t lehúzni, kritizálni, nem ez a 'probléma'.
De erről itt tök felesleges lenne szót váltani, neked bejön ez a posztmodern 'humor', élvezd.

Mizantrop 2016.10.20. 22:10:28

@leponex: Nem tudom. Én végigolvastam az írást, úgy éreztem, hogy az alapvetőnek gondolt konklúziójátt több oldalról igyekezett megvilágítani, érveit átgondolni érdemesnek érzem. Nálam elérte célját. Különösen a "Jöjj el, szabadság.." kezdetű sorokra vonatkozó megjegyzést érzem helyénvalónak, engem is mindig iszonyúan idegesített ez a hamis-bizalmas pátosz. De persze ez az én személyes bajom. A poszter stílusa lehet vita tárgya, természetesen, az általad posztmodernnek vélt "humor" szerintem csak a felütés, a harmadik bekezdéstől kezdve már szinte lényegtelen.

Leylandi 2016.10.21. 08:35:24

@Mizantrop: "miféle liberális szellemű szóhasználat, hogy "libsibérenc" és libsibolsi"?"

Tudod te azt jól! A VALÓDI liberális soha nem megy el addig, hogy tevékenységével másoknak ártson! A liberalizmus minden formája a szabadságot(!) (érted, a szabadságot, nem a tieid véleménykorlátozó polkorrektség-szabályait!) védi, és megáll ott, amikor ebben másokat korlátoz. Gazdáid, a libertáriusok (magyar szóhasználatban: "libsik", hogy meg lehessen őket különböztetni a liberálisoktól) szerint azonban az egyén (a nagytőkés, ugye) minden tekintetben megelőzi az államot, vagy emberek bármilyen csoportját, tehát az ő vagyonuk feljogosítja arra őket, hogy a többségen uralkodjanak, ártsanak nekik, sőt kizsigereljék. Ők hozták be a gondolatbűntettet, a PC béklyóját, a szólásszabadság durva korlátozását, mindent, amit egy valódi liberális mélységesen elutasít. Még az olyan pénzért dolgozó manipulátorokat is ők találták fel, akik a tőke gátlástalan internetes talpnyalói, mint te. Hogy is lehetnél éppen TE liberális, aki az elnyomóknak dolgozol??? Te egyszerű anarchista vagy, aki a libertárius elnyomó tőke szolgálatába állt, ők irányítanak, te meg vagy a bunkócska a folyamat végén.
AZ biztosan nem liberalizmus, ahol BETILTJÁK a "f.ekete", a "zs.idó", a "c.igány" szavakat, anarchista eszméik miatt nem lehet többé használni olyan alapvető kifejezéseket, hogy fekete lyuk vagy cigánypecsenye, és ha számolsz, leírhatod, hogy öt- vagy hétmillió, de nem ajánlatos, hogy "hatmillió", és még le se írok egypár másikat, amikre alapítványaitok keresőmotorjai vannak ráállítva, hogy feljelenthessék és elítéltethessék a használóit! Elnyomóitok MINDENKIT előrébb helyeznek a fehérbőrű, hetero férfinél munkahely, társadalmi interakciók, családi viszonyok és a jog előtt. Ezt nagyon sokmindennek lehet hívni, de liberalizmusnak BIZTOSAN NEM!

A liberalizmus nem nyom el, és rassz, nemiség vagy bőrszín alapján sem válogat!!!

Ti csak liberálisnak HAZUDJÁTOK magatokat, de ez a zavarkeltés is az anarchisták módszere.
Ha nem értesz valamit, nyugodtan kérdezz.

Leylandi 2016.10.21. 08:43:53

@Mizantrop: "érveit átgondolni érdemesnek érzem."

Mint fennebb mondotta valaki, nincs azzal baj, ha JA-ról valaki kritikát ír. Azzal van, ha ILYET.
Tudom, neked legjobban az ilyenek tetszettek benne, hogy "egy zenés-undorító televízióműsor stábjába beépülve titokban disznóspermát töltöttem a hamiskás mosolyú mixerlegenda, Lajsz András üvegeibe".
Ugye, kis Bugyimuci?
NEKED talán érdemes lehet az ilyeneket átgondolni, de másokra azért ne próbáld erőltetni...

"Nálam elérte célját."

Persze, sulykold csak:-) Nálatok ő dobja fel a labdát, a te szereped meg, hogy leütöd.
Vagytok még itt?

leponex 2016.10.21. 09:29:51

@Mizantrop: na jó, sok felesleges dolgot csinál az ember ...
A disnóspermatöltögető lufihajtogató okkultista kritikusunk szerint: "A probléma, ami érthetetlen módon elkerülte a figyelmemet, nem más, mint a József Attila-idézetek kóros elburjánzása a közbeszédben. "
Ez egy értelmes álláspont, ezen lehetne ironizálni, akár gúnyolódni is, ki mennyire toelráns vagy gyűlölködő 'magyar liberális' éleslátó.
De stílus maga mégis csak valahol AZ az ember, aki ezeket a gennyes gondolatait hagyja mondatokká formálódni, azokban látható élvezettel lubickolva tolja az érdeklődő publikuma arcába.
Mint akinek halavány fogalma sincs arról, a netre kirakott szavai 'örök időkre' megmaradnak.
Ezért is kellene hozzá némi önfegyelem. Szerintem.
Az, hogy J.A-t a valóságban persze nem létező 'legnagyobb' helyéről lökdösné le, arra is lenne indok számos, de poszterünk a - megint csak szubjektív - 'élvonalból' is száműzi:

"a véleményem mégis az, hogy J. A.-nak nincs helye a magyar költészet élvonalában. "

Noha előtte még:
" Nem arról van szó, hogy J. A. ne lett volna kiemelkedő tehetség; ilyet értelmes ember nem állíthat. J. A. némelyik versében a költői megnyilatkozás olyan végletesen koncentrált fokát érte el, ami csakugyan ámulatra méltó; azt a lenyűgöző sűrűséget, mellyel a legjobb darabjai tüntetnek, előtte és utána csak kevesen tudták megteremteni. "

Az, hogy valaki belül süket valakire,valamire - itt most J.A-ra- teljesen természetes. Írjon is róla, ha gondolja. De ekkora önteltséggel kinyilatkoztatni, tahón gyalázkodni , a kétség legcsekélyebb szikrája nélkül is ( ' én így látom, de lehet, talán tévedek ), no ez az, ami 'bicskanyitogató'. Detto mint egy Pumped Gabó.
PS: és ezen semmit nem változtat, ha Szabó Lőrincet, Weörest, Pilinszkyt, N.N Ágnest nagyra értékeli - messzemenőkig egyetértek vele ebben.
Bár ha az ő megközelítését használnám, Pilinszky Négysorosától émelyegne: micsoda depresszív önmagamutogatás...
Hobó fantasztikus lemezén annyira üt, hogy megállt a levegő
"Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."

Hobó fantasztikus, zseniális, és évtizedek óta mutatja be, miért (lehet, lehetne) J.A a 'legnagyobb'.

Mizantrop 2016.10.21. 10:34:06

Az első idézetedhez: maga az idézett mondat kb. annyira fájó, mintha azt mondanám, hogy a közbeszédben vagy a facebookon elburjánzottak az Oravecz Nóra- és Coelho-idézetek. Így látja, tapasztalja a poszter. Az már valóban lehet egy szubjektivitásból eredő probléma, hogy mi az, hogy költészetünk élvonala. Az, hogy "némelyik versében" dicséri a koncentráltság fokát, az még nem jelenti azt, hogy ezen versek SZERINTE a közvetlen élvonalba sorolják az alkotót. Ezt te, én - láthatjuk másképp.
Szerintem a kinyilatkoztató hangvétel hozzátartozik a véleményalkotáshoz. Lehet persze köröket futni, hogy lehet, hogy tévedek, de én - bárki véleményét is olvasom - mindig úgy vélem, hogy az illető esendő ember, de közli álláspontját velem, melyet (mint szeretve imádott minelnökünk) "megfontolunk". Nem lehet folyamatosan exkluzálni, ez egy elég provokatív, mondhatni tabudöntő gondolatmenet, a dadaisták sem kértek elnézést minden egyes felolvasóestjük közben, hogy ez szerény véleményünk, lehet, hogy nincs igazunk, hiszen az eleve más kontextusba helyez mindent. A Négysoros jelentőségét illetően abszolút egyetértek, bár szerintem poszter sem az ehhez hasonló sűrítettségű sorokat vetné el a J. A.-i életműből. Köszönöm, hogy válaszoltál.

Mizantrop 2016.10.21. 10:39:50

@Leylandi: Miután fikciós alapon megalkottad újraértelmezett személyiségemet, szeretném a a blődségeidhez kapcsolódó korrekció és az azt követő rehabilitáció nemes feladatát most már rád és elmeorvosodra bízni.

leponex 2016.10.21. 11:33:38

@Mizantrop: "Nem lehet folyamatosan exkluzálni"

Valóban, mert inkább némi önfegyelemmel, mértéktartással, 'toleranciával', a mindenkinek alapvetően kijáró minimális tisztelettel ( bátran szókimondó derék bloggereink erről szinte teljesen elfelejtkeznek ) elejét lehet venni. József Attila ehhez például remek tananyag lenne :)

PS: egy 'kritikus' meg legyen következetes, aki szerint J.A.
" azt a lenyűgöző sűrűséget, mellyel a legjobb darabjai tüntetnek, előtte és utána csak kevesen tudták megteremteni."
majd ezek után a középszerbe sorolja, az nem kritikát ír, hanem a saját irracionális (politikai) ellenszenvét vetíti ...
üdv!

Leylandi 2016.10.21. 11:59:17

@leponex: hiába magyarázod neki. Van egy feladata, végrehajtja, nem kérdez, nem véleményezi. Biorobot. Látod, ha olyat mondanak neki, ami nincs benn a kézikönyvben, nem tud rá felelni, lefagy.
Ezért is hiába próbálod gondolkodásra bírni. Ez olyan, mintha a TECSÓ eladót próbálnád győzködni, hogy a chips egészségtelen, ne azt árusítson, hanem hozzon be bioalmát. Őt odaállította valaki, fizet neki valaki azért, hogy ezt és ezt adja, ennyi. Ha magánvéleménye van, seggberúgják.
Ezek reggel megkapják az eligazítást, odaülnek a gép elé, és 8-12 órában csak az itinert nyomhatják, ha tetszik nekik, ha nem. Ennyiből a motoros kapát is győzködhetnéd, hogy inkább permetezzen, vagy vessen magokat.

Leylandi 2016.10.21. 13:01:55

@Mizantrop: egy óra, lejárt az ebédszünet. Mozgás, mozgás! Aki megpróbál ráhúzni még egy cigiszünetet, jelentem!

leponex 2016.10.21. 13:31:14

@Mizantrop: "Az első idézetedhez: maga az idézett mondat kb. annyira fájó, "

Lehet, akkor talán valamennyire talált ...
Akkor fokozom, jó? :)

"2
Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?
Néha ugy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.
Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal."

Poszterünknek - meg neked - természetesen lehet émelyítően szentimentális például a 'tanítások' ciklus, meg hogy mily középszerűen beképzelt dolog J.A-tól hogy tanítani akarja az egész emberiséget.
( Derék ősliberálisaink a Szabadság-Egyenlőség-Testvériesség szentháromságát sem tartották szentimentálisnak.)
Mintha nem ezt akarná kimondva-kimondatlanul mindegyik művész, aki a Valóságról próbál megfogalmazni valamit az eszközeivel.
Én nem vonom kétségbe mondjuk Alföldi Róbert kiváló művészi tehetségét, és hogy mondani akar valami fontosat a vad férfiszerelem gyönyörűségéről, tegye.
Biztosan lesz olyan is, aki a Legnagyobb Élő Magyar Művésznek fogja tartani.
Majd 100 év múlva megnézzük, ki maradt, ki nem ...:)

Poszterünk ölég szigorúan ír: " visszataszító progresszív értelmiségi ".
Hogy ő maga most progresszív volt-é, azt nem tudom megítélni, értelmiségi semmiképp ...

leponex 2016.10.21. 13:33:18

@Leylandi: nem akarok én magyarázni senkinek, amíg hagyják elmondom néha a véleményemet, oszt annyi. A békés egyet nem értés kultúráját ápolgatnám, ahol lehet
üdv!

Kálmán Derekas 2016.10.27. 19:23:20

Jól összegyűlt itten (vérszagra gyűl az éji vad) a romkocsmák bides prolinépe.

heki 2016.11.21. 10:26:23

Ifiúkoromban volt szerencsém látni-hallani Baránszky-Jób Lászlót, halála előtt nem sokkal. (80-as években.) Az öreg legyintett József Attilára, ugyan, mondta, ugyan. Aztán ujját felemelte, Szabó Lőrinc! Szabó Lőrinc! -
no meg ugyanebben az időben a jak (József Attila Kör) nemzedék érdekes utálata a hagyományos ungarische vátesz szerep irányában eléggé közismert volt (szegény Nagy László le is lett szólva éppen ezért.)
Vagy ahogy pl. Sziveri János a Próféciákban forgatja ki József Attilát (is).
Szóval nem értem a felháborodást, blogszerző egy meglévő problémáról elmélkedik, olyan problémáról, amely nem csak az ő fejében fordult meg. És láthatólag többen örülnek eme probléma megfogalmazásának.
süti beállítások módosítása