Batiszkáf

Batiszkáf

A mérsékletről

2016. szeptember 27. - batiszkáf

-1984.jpg

Sok kedves francia szavam van; a bien-pensance mindenképpen közéjük tartozik. Magyarra nehezen lehetne lefordítani (szó szerint "jól gondolkodást" jelent), valaki egyszer "illedelmes gondolkodás"-ként ültette át, ami talán a legügyesebb megoldás, viszont így elvész belőle a bien-tag tömörsége és sokrétűsége. A kifejezés az erkölcstől - jóságtól - dagadó szellemi konformizmust jelöli, a magát szigorúan és kényszeresen és büszkén a humanista, progresszív dogmák által kijelölt ideológiai mezsgyére szorító attitűdöt, a politikai korrektséget, ha úgy tetszik, de valami sokkal általánosabbat is egyben, azt a riasztó elszántságot, mellyel az értelem feláldozza magát a moralizmus oltárán, a szellemi funkciók akaratlagos felfüggesztését, azt a buzgóságot, mely a gondolkodást puszta tömeggé, mondhatni, a Jó buzogányává csupaszítja, amivel nagyszerűen szét lehet zúzni minden kételyt, minden ellenállást és ellentmondást, más szóval: minden alattomos rosszat.

De nem csupán a kifejezés értelme, hanem használata is érdekes, amennyiben a bien-pensant az egyetlen gyilkos jelző, amit a jobboldal birtokol. A gyilkos jelzők a neomorál talán legjellegzetesebb és leghatékonyabb eszközei a disszidens hangok elhallgattatására: azokat a minősítéseket értem alattuk, melyek felmentenek a másik féllel szembeni érvelés minimális követelménye alól is, melyek egyszer s mindenkorra kivonják a komolyan vehető és elfogadható emberi lények sorából azt, akire rásütik, melyek könyörtelenül elpusztítanak minden kicsit is rebellis egzisztenciát; a rasszista, a xenofób, a homofób, a kirekesztő, az intoleráns és hasonló melléknevek hosszú sorára gondolok, melyeket a progresszív entellektüelek ma már a tisztességnek a látszatát is sutba dobva osztogatnak, tudva jól, hogy akire rátapad egy ilyen jelző, az soha többé nem tarthat igényt létezésre ebben a világban, annak még a levegővételre való indoka is meg van cáfolva, nemhogy az eszméi; mára odáig jutottunk, hogy az uralkodó (ám magukat természetesen mindenestül elnyomottnak és lázadónak deklaráló) értelmiségiek tevékenysége kimerül a velük (valósan vagy csak paranoiás képzeletükben) szemben állók jelzők általi megzsarolásában, önkritikára kényszerítésében, vagy - és ők tényleg nem totojáznak, ha erről van szó - módszeres és kéjes megsemmisítésében; az értelmiség valódi jelzőipart üzemeltet, ami talán a GDP-adatokban még nem jelenik meg (habár ki tudja), de minden másnál jobban kihat életminőségünkre. A jobboldal természetszerűleg lehetetlen helyzetben találja magát, ha a posztmodern erkölcs támívein nyugvó közbeszéd tereiben kíván érvényesülni. Vannak, akik a kánonba iktatott gyilkos jelzőket hiábavalóan kiötlőik ellen próbálják fordítani (a.k.a. Dems are the real racists), aminél szánalmasabb, nevetségesebb és becstelenebb dolog aligha létezik a világon. Saját jelzőkkel megkísérelni leteríteni az ellenséget nyilvánvalóan képtelenség: azt, aki a felforgató, istentagadó vagy akár az erkölcstelen melléknevekkel kívánna megbélyegezni, egyszerűen kiröhögnék; hiszen egész fanatikus, boszorkányüldöző erkölcsiségünk azon alapszik, hogy felforgatók, istentagadók és mindenekelőtt: erkölcstelenek vagyunk.

A bien-pensant az egyetlen címke, mellyel a jobboldal többé-kevésbé hatékonyan tud operálni; annál is inkább, mert a rasszistához hasonló jelzőkkel szemben, amelyek totálisan üresek, amelyek nem rendelkeznek semmiféle racionalizálható tartalommal, egyes-egyedül az ellenség kiirtása érdekében lettek kitalálva, ez a jelző egy felettébb különleges és felettébb valóságos ellentmondásra mutat rá, méghozzá könyörtelenül; jelesül arra, hogy a progresszívok, akik oly nagy hévvel lóbálják az autonóm, kritikus egyén, a minden készen kapott igazságot és erkölcsi normát megkérdőjelező értelem szlogenjeit, valójában egy fojtogató, bőszen moralizáló ortodoxiát erőltetnek a gondolkodásra, és soha nem látott kegyetlenséggel csapnak le az ettől való legkisebb eltérésre is. A bien-pensant hallatán a progresszív csak hápogni tud; kiforgatni nem képes, a nézetei miatt a nemzetközi szervezetektől a bíróságokig minden létező hatóság által meghurcolt jobboldallal szemben ő - a hatalomba és a befolyásba minden létező módon bebetonozottan - a legnagyobb igyekezettel sem tudja kijátszani. A bien-pensant hallatán elviselhetetlenül élesen hasít a magát lángoló forradalmárnak képzelő progresszív tudatába az a folyton-folyvást elhazudott és elmismásolt és képmutatva eltakargatott tény, hogy ma bizony a jobboldaliak (na persze az igazi jobboldaliak!) képviselik a lázadás alternatíváját. Példátlanul erős eszköz ez a szó arra, hogy fényt derítsen a jelenkort működtető hazugságokra; gyilkos jelzőként való használata többé-kevésbé kivédhetetlen (noha ha egy jobboldali él a neomorál par excellence fegyverével, abban mindig van valami kikacsintós-ironikus jelleg, valami kósza kívülállás). Georges Bernanos, ez a kitűnő francia reakciós sem véletlenül szerepeltette a szót a köztársaságot, a polgári kapzsiságot támadó esszéje címében: La Grande Peur des bien-pensants (A bien-pensant-ok nagy félelme). A progresszívok zavaráról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy némelyek közülük már pedzeni kezdték, ideje volna talán ezt a jelzőt is a politikailag inkorrekt szavak indexére helyezni; Németországban pedig a hasonló értelmű, főként a folyamatban lévő etnikai felbomlasztás kritikusai által használt Gutmensch kifejezést egy nyelvészekből és értelmiségekből álló bizottság a tavalyi év legrosszabb szavának - ismétlem: legrosszabb szavának - választotta. Eric Arthur Blair, imádkozz érettünk!

 *

1984_1956_ministry.jpg

Valamivel több mint egy éve írom ezt a - mondjuk - reakciós blogot; a blogírás, a viszonylag rendszeres szövegmegmunkálás tapasztalata kellett ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, a jelenlegi társadalmi-kulturális környezet milyen szédítő profizmussal tudja meggátolni a gondolkodást. Rá kellett ébrednem, hogy nem vagyok kivétel, hogy bennem is munkálnak az illedelmes gondolkodás tiltó ösztönei, hogy bizony az én hardveremre is telepítve lett az a gondolkodásblokkoló tűzfal, melyet mérsékletnek nevezünk. Minden tétovaságom, tépelődésem, hogy vegyek-e vissza egy kicsit egy adott szöveg erőszakosságából, hogy lekerekítsem-e egy mondat élét, bizonyság arra, hogy nem szabadultam meg teljesen a langyosság piszkos félelmeitől, a középszerűség imperatívuszától, melyet annyira utálok. Gyenge lennék? Igen. De önnön gyengeségem mögött kirajzolódik a Nagy Posztmodern Elmeannihiláló Mechanizmus kiterjedt, rémisztő valósága.

A blogírás legmarkánsabb élménye az, hogy minden mondatért meg kell küzdenem, hogy csak kicsit nem figyelek oda, és elhatalmasodik a szövegszerkesztő dobozon az emberbaráti szeretet, hogy a szöveg folytonosan a jóság szakadékának szélén billeg, és elég egy rosszul - túl könnyen - megválasztott szó, hogy sikítva belezuhanjon. Pedig pontosan tisztában vagyok azzal, hogy abban a pillanatban, hogy teret engedek a tolerancia kívánalmainak, megszűnök gondolkodó ember lenni, jobban szólva: megszűnök lenni, s nem marad belőlem, csupán egy illedelmesen bólogató és illedelmesen méltatlankodó és illedelmesen lázadó, mérsékelt húscafat. A végtelenedik balek, aki megszállottan csillogtatja az erényt. Aki ma nem szélsőséges, az szóra sem érdemes. A probléma az, hogy nem elég szélsőséges nézeteket vallani, valahogy a posztmodern nyelv csapdájából is ki kell kecmeregni, aknák közt fellelni a szélsőségesség - másképp mondva: a normalitás - nyelvezetét, és ez emberfeletti odaadást kíván. Mondani se kell: senki nem fog segíteni benne. De azért érdemes megpróbálni. Máskülönben?... Vagy?...

Whatever.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://batiszkaf.blog.hu/api/trackback/id/tr9611747065

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Országos Választási Bizottság summák 2016.09.29. 08:27:30

Egy lista, amelyre vak és világtalan román, ukrán, szlovák, szerb feliratkozhat, de leiratkozni csak úgy lehet, ha lemondsz a magyar állampolgárságodról. Szerinted normálisak ott az Országos Választási Bizottságban?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2016.09.29. 07:24:17

Kitűnő.

Az Embergyűlöletről írt gondolatfutam is egészen remek lett. Most kattintottam először rá blogra: az Index címlap elsöprő ereje. Szép lassan bepótolom majd a többi posztodat is. Erre a napra, ennek a kettőnek a szellemi átgyúrása éppen elegendő lesz, teraszburkolás közben.

Gratulálok.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.09.29. 07:57:25

igen, nekem is sokáig tartott, amíg tudatosult ez bennem, és én is aktívan küzdök ellene. Az én helyzetem annyival speciálisabb, hogy _tartalmilag_ "ballib" vagyok, a bien-pensantokkal azonosak a nézeteim, de nem a forma és főleg nem a módszer.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2016.09.29. 08:48:50

Én nem aggódom a 'jófiúságom' miatt a blogomon, egyszerűen bízom benne, mivel nem érzek kényszert mások gyűlölésére, vagy megölésére, nem utálok rasszokat, nem akarom feltámasztani a Harmadik Birodalmat, vagy kiirtani a zsidókat stb. Ezek ellenére volt olyan értelmiségi ismerősöm, aki zavarba jött a blogomon leírtaktól, pedig racionálisan tudta, hogy igaz. Mégis, annyira bele lett nevelve egy ostoba politikai korrektség, hogy már az igazság olvasása is zavarba hozta. Ez lesz az oka egy hatalmas buktának. Mikor az igazság ijesztő, a hamis dolgok veszik át a helyét és tévútra vezetik a társadalmat.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2016.09.29. 10:31:50

Na, ezt is jó gyorsan levették a főoldalról sebaj, elkéstek vele, mert feliratkoztam a blogra. :)
süti beállítások módosítása