3. Maradna még az, hogy ott van a kinyilatkoztatás a Biblia formájában. De a Bibliában meg annyi az önellentmondás, hogy hiteltelen az egész.
Gondolom a szerző sosem vette a fáradtságot, hogy megértse, hogy mi olvasható benne. Továbbá enm hiszem, hogy ezzel kapcsolatos teológiai művek meghatották volna - ha olvasott volna egyáltalán ilyeneket. De legyen annyi elég, amit feljebb is mondtam arról, hogy Isten szabadsága - ergó korlátok nélkülisége - hogyan vonja maga után annak lehetetlenségét, hogy rendszerekbe öntsük. Ergó a megismerés folyamata hit és praxis. Csak utána következik a ráció és az érzések átalakulása, amely képes megnyilni a misztika felé.
Persze ilyenkor szoktak lesajnálóan szólni a hitről. De ugyan kedves barátom, mégis hogyan lehet Descartes - egyébként Ágostontól átemelt és átdolgozott - kétkedését a világ valóságosságában feloldani? Vgy ahogyan Hume látta - hogyan lehetünk bizonyosak arról, hogy a fizikai törvények holnap is megállnak. Vagy arról, hogy létezett az emlékezetünk kezdete előtt világ és nem csak álmodjuk - neadjisten teremtjük valamilyen rejtélyes úton-módon ezeket? Végső soron a hit nélkül, hogy van más is rajtam kívül, hogyan oldható fel a szolipszizmus, vagy antikok akadémiai szkepszise?
Rettenetesen kínos dolog ateistákkal vitatkozni. Leginkább azért, mert olyan, mint süket kutyákhoz beszélni és ilyenkor nem igazán tudja az ember, hogy ki a nagyobb marha. Nekem mégis ez a perverzióm, ezért engedtessék meg, hogy néhány szót szóljak ezek ellen az ateista "érvek" ellen.
1. "Az istenérvek (az ontológiai meg a tamási érvek) megcáfolhatóak, és Immanuel Kant meg is cáfolta őket."
A legjobb emlékeim szerint az ontológiait inkább az analitikusokhoz szokták kötni, de ezen a történelmi érdekességen ne vesszünk össze.
A leggyakoribb oka a tévedésnek - és ezen látszódik meg leginkább az az áthatolhatatlan függöny a hívő és ateista között - az, hogy nem tudja az ateizmus a dolgokat helyén kezelni. Hanem kényszeresen szimplifikál.
Az istenérvek ugyanis nem azt a célt szolgálták, hogy konklúzív igazságot szolgáltassanak, hanem azt, hogy az ember véges és romlott értelmét ráirányítsák az istenire, végső soron a menthetőbbek meggyőzzék Isten létéről.
De miért is valahol reménytelen vállalkozás ez? Az első határvonalat én ott látom, hogy túl tud-e lépni egy ember a tapasztalat és a ráció ugyancsak ingoványos terepén. Azaz, van-e arra érzéke, hogy intuitív módon felismerje: van más is a világon az érzékieken és a gondolatokon kívül. Nos a helyzet az, hogy itt védelmembe kell vennem a szerzőt, mert ebben az értelemben Isten léte, csak azok számára lehet evidens, akik valaha megtapasztalták a fátyol fellebenését valamilyen formában. Ilyen értelemben valóban inkább esztétikai, mint racionális kategória. Az Istenérvek csak nekik fognak bármit is jelenteni.
Továbbá azt is látni kell, hogy minden nagyképű híresztelés ellenére, egyik racionális felépítmény sem képes Isten teljességét leírni. Amit a kedves ateisták ellentmondásoknak látnak, az annak köszönhető, hogy a ráció számára nem felfogható valóság nem illik bele egy keretrendszerbe. Miért? Mert Isten nélkülöz minden korlátot, ergó a logikaikat is. Avagy teljesen szabad - így az összes ítéletalkotásunk alól is. A racionális teológia tehát valahol egy szükséges rossz, mert nem mindenki képes már kezdetektől fogva felismerni Istent - nekik nagy segítség. De bölcsen belátták a nagy teológusok, hogy egyetlen summa sem helyettesítheti az élő Isten-ember kapcsolatot. Ezt kár is várni tőlük.
Viszont itt ugrik a gorilla a vízbe, tudnillik ha nincs racionális felépítményünk Istenről, akkor mégis mit akarnak megcáfolni az ateisták? Ez olyan, mintha meg akarnám cáfolni azt az állítást, amelyet nem is ismerek! Az ügynek az a különleges pikantériája, hogy jellemzően ezek az emberek nem hogy sosem jártak templomban - hacsak a nagymama nem nem rángatta őket - de még arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább a Szentírást elovassák. Az pedig különösen nevetséges, hogy az általuk összegyúrt Isten létét tagadják - azét az Istenét, amelyet soha egyetlen vallás sem vallott magáénak, ugyanis ez jó indulattal is csak a keresztény istenkép egy lebutított demoverziója. De már a keresztény istenkép is problémás, mert mégis hogyan lehetne egy lapon említeni az ortodox, a katolikus és a milliónyi kis protestens egyház istenképét? De ezen már meg sem lepődik az ember, hiszen itt is mindennek a szimplifikációját lehet látni. Az ilyen ateisták valószínűleg sosem hallottak Isten személytelen aspektusáról, a negatív teológiáról pedig pláne.
2. Azonkívül van a rosszból vett ateista érv, ami szerint ha Isten jó és mindenható lenne, akkor nem engedné meg, hogy ennyi rossz legyen a világban, illetve nem is létezne rossz. Ezen sokat lehet vitatkozni, de az érvek és ellenérvek végignézése után a konklúzió az, hogy nincs mentség a rosszra, tehát Isten abban a formában, ahogy a keresztények elképzelik (jó és mindenható) nem létezhet.
A kolléga megtanulhatná, hogy ilyen, hogy rosszból vett érv nyelvtanilag hibás anglicizmus. Pontosabban a rossz létén alapuló érv. A kedves cikkíró itt ugyan nem érvel, csak érzeleg - gondolom a kanapéból - de nem gond. Bár itt hosszasan lehetne citálni a felesleges filozófiai gondolatokat, egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: mégis miféle elbutult gondolkodás óhatja a Jó fogalmát a véges emberi szintre lehozni? Hiszen végső soron ez következik a fentiekből: én tudom, hogy mikor jó egy ember és számonkérem az Istentől, hogy ő miért nem ilyen. A Jó és Rossz mércéjében pont az a lényeg, hogy a mérce maga az Isten, ergó nem lehet megmérni, mert csak önmagával lehet mérhető, akit viszont nem vagyok képes megismerni racionálisan és empirikusan. Tehát ez az érvelés nagyon fals.
Szép Ernőről olvastam valahol, hogy a Margitszigeten madárhangokat utánozott-játszott az ott megbúvó szerelmes párok randevúi alá, hangkulisszaképp, ha jól emlékszem.
El Kazovszkij művészete sohasem érintett meg. Valahányszor lehetőségem volt, végignéztem a képeit, mert rám is hatással van a folyamatosan dicsérő propaganda, de végül csak vállvonogatva tovább léptem. Az egész hihetetlenül unalmas volt és tulajdonképpen alibi-festészetnek tűnt. Ezért nem is érdeklődtem a művész felől, a fenti cikkből értesültem privát pokláról, amit az identitása generált.
Nem mintha ez számítana bármit is, még így utólag sem. Én nem várom el egy művésztől, hogy szimpatikus legyen, mint ember; az csak hab a tortán. Nekem elég, ha a műveit tudom élvezni. Ez vele nem jött össze. És még sok más – egyébként nagyon híres és elismert – művésszel is vagyok így: műveiket ócska blöffnek látom, afféle tízperces mutatványnak. Kábé ennyi idő alatt készülnek el, és nagyjából fele ennyi ideig lehet rájuk emlékezni.
A jelenleg uralkodó szemlélet szerint a hiba bennem van. Ha nem értem, akkor nem nekem szól. Rendben.
És mi van akkor, ha a művészt baráti körén kívül senki sem érti? Akkor a korát meghaladó művészről beszélünk.
Egyetlen mérce van csak, amely hiteles lehet és független a saját ízlésünktől: az utókor. Ha El Kazovszkijt halála után évtizedekkel is kiállítják, képeit megveszik, epigonok másolják, hatása kimutatható a fiatalabb művészek munkáiban, akkor nagy művész volt. Ha nem, nem.
Kicsit időigényes dolog, de az eljárás működik az irodalommal és a zenével is.
De nem sok értelme van, hogy működjön. Ha kivonjuk saját ízlésünket a művészetből, akkor az egész az értelmét veszti.
@batiszkáf: Fordítva: kussolni arról, hogy szerintünk sincs isten , és az egész vallásosdi csak baromság, amikor a vallás az emberi élet minden jelentős állomásához (születés, párválasztás/szex, esküvő, gyereknemzés, országgyűlési választások, orvosi kezelések, halál) megpróbál odapofátlanodni - mélyen perverz dolog.
Az egyik legijesztőbb nyelvi fegyver a "konspirációs teória" kifejezés.
Lényege, hogy el se kezdjünk gondolkozni semmin, nemhogy kérdéseket megfogalmazni.
Beledobjuk egy kalapba a 30ezer éves piramisokat, Atlantiszt,az UFO-kat, a gyíkembereket, a Holdraszállást, a kitalált középkort meg a Cion Bölcseinek jegyzőkönyvét, (ezek pl. nyilvánvaló marhaságok), ráírjuk a kalapra, hogy Konspirációs Teória, melléteszünk néhány tanulmányt az emberi természetről, és innentől kezdve ha beledobunk egy témát, akkor az rögtön kikezdhetetlen tabuvá válik az értelmiség számára. Nem lehetnek többé kérdések, nem hívhatjuk fel a figyelmet nyilvánvaló érdekekre, nyilvánvaló ellentmondásokra, valószínűségekre, mert ami a kalapban van, azzal csak elmeháborodottak foglalkoznak.
Szerintem ez nagyon ijesztő jelenség.
Csak most találtam rá erre a blogra, nagyon érdekesnek találom, csak így tovább.
@Koós István: Valamit nem értek. Én egyetértek azzal, hogy a keresztényeknek (zsidókkal és muszlimokkal együttvéve) téves elképzeléseik vannak Isten mibenlétéről, és azt is elfogadom, hogy a Biblia ellentmondásos és hiteltelen, de mindezek mégis miért cáfolnák valamiféle Isten létezését?
Még egy idézet Rényitől:
"Élet és mű belső koherenciájának manapság igencsak ritka személyes programja nyilván a filozófusi indíttatás következménye - a gondolkodás megélésének, praktikus konzekvenciái vállalásának ama szigorú normájából ered, amelyet Radnóti - immár talán egyetlenként - egykori mestere, Lukács György szellemi és morális örökségéből ma is érvényesnek tekinthet."
(Alfőmérnök gyűjtése: kkbk.blog.hu/2011/03/06/lukacs_es_tanitvanyai )
"Ha meghallom a Litera szót, kibiztosítom a browningomat, mondhatnám Hanns Johstot parafrazeálva."
Nyöhehe, szegények néhány jobboldali kommentelő miatt kénytelen voltak megszűntetni a kommentelési lehetőséget a site-on.
"A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat."
Szóval a kiposztolt cikkeik alá lehet még írni a facebookon -- de már ott is moderálnak, kitiltanak.
Egy apró megjegyzés: "a legradikálisabb uniformizmust tartogatja számunkra a jövő" annyiban korrekcióra szorul, hogy ez már elérkezett. A nagy "önmegvalósítás" és "individualizmus" már most olyan - belsőleg és külsőleg - uniformizált egyedek százmillióit állította elő, hogy Mao elvtárs sírva könyörögne a receptért és bánatában csíkokra hasogatná egyenzubbonyait.
Üdítő volt elolvasni ezt az írást. Már amennyiben üdítő mindaz, amit a szerző itt megfogalmazott. Ami üdítő benne, az a hangvétele, a világlátása és az egészet átjáró humora. Elképzeltem, hogy ez az írás ott virít mondjuk az Index vagy a 444 címlapján, reggeltől estig. Persze nyilván nem lenne semmiféle hatása azon kívül, hogy a kommenthuszárok rászabadulnának és mindenféle idióta hozzászólásokkal halmoznák el. Egy szó mint száz, egy ideje olvasom ezt az oldalt: kiváló és pontos írásokat rejt. Öröm, hogy létezik.
Egy tanács: a cikkek, amiket írsz, szerintem simán mehetnének a Férfihangra is. Amúgy is égető szükség lenne kiváló cikkírókra a portálon. Te pedig elég igényesen írsz. Ha gondolod, vedd fel a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Szerintem simán átvennék valamelyik cikked. S ezáltal a te írásaid is több emberhez eljuthatnának.
Batiszkáf
Batiszkáf
Utolsó kommentek:
Reval95 2019.06.14. 11:32:23
Bejegyzés: Az ateizmus képtelenségéről
Demeter K. 2017.11.13. 12:18:13
Gondolom a szerző sosem vette a fáradtságot, hogy megértse, hogy mi olvasható benne. Továbbá enm hiszem, hogy ezzel kapcsolatos teológiai művek meghatották volna - ha olvasott volna egyáltalán ilyeneket. De legyen annyi elég, amit feljebb is mondtam arról, hogy Isten szabadsága - ergó korlátok nélkülisége - hogyan vonja maga után annak lehetetlenségét, hogy rendszerekbe öntsük. Ergó a megismerés folyamata hit és praxis. Csak utána következik a ráció és az érzések átalakulása, amely képes megnyilni a misztika felé.
Persze ilyenkor szoktak lesajnálóan szólni a hitről. De ugyan kedves barátom, mégis hogyan lehet Descartes - egyébként Ágostontól átemelt és átdolgozott - kétkedését a világ valóságosságában feloldani? Vgy ahogyan Hume látta - hogyan lehetünk bizonyosak arról, hogy a fizikai törvények holnap is megállnak. Vagy arról, hogy létezett az emlékezetünk kezdete előtt világ és nem csak álmodjuk - neadjisten teremtjük valamilyen rejtélyes úton-módon ezeket? Végső soron a hit nélkül, hogy van más is rajtam kívül, hogyan oldható fel a szolipszizmus, vagy antikok akadémiai szkepszise?
Amúgy a legjobbakat kívánom Önnek.
Bejegyzés: Az ateizmus képtelenségéről
Demeter K. 2017.11.13. 12:17:42
Rettenetesen kínos dolog ateistákkal vitatkozni. Leginkább azért, mert olyan, mint süket kutyákhoz beszélni és ilyenkor nem igazán tudja az ember, hogy ki a nagyobb marha. Nekem mégis ez a perverzióm, ezért engedtessék meg, hogy néhány szót szóljak ezek ellen az ateista "érvek" ellen.
1. "Az istenérvek (az ontológiai meg a tamási érvek) megcáfolhatóak, és Immanuel Kant meg is cáfolta őket."
A legjobb emlékeim szerint az ontológiait inkább az analitikusokhoz szokták kötni, de ezen a történelmi érdekességen ne vesszünk össze.
A leggyakoribb oka a tévedésnek - és ezen látszódik meg leginkább az az áthatolhatatlan függöny a hívő és ateista között - az, hogy nem tudja az ateizmus a dolgokat helyén kezelni. Hanem kényszeresen szimplifikál.
Az istenérvek ugyanis nem azt a célt szolgálták, hogy konklúzív igazságot szolgáltassanak, hanem azt, hogy az ember véges és romlott értelmét ráirányítsák az istenire, végső soron a menthetőbbek meggyőzzék Isten létéről.
De miért is valahol reménytelen vállalkozás ez? Az első határvonalat én ott látom, hogy túl tud-e lépni egy ember a tapasztalat és a ráció ugyancsak ingoványos terepén. Azaz, van-e arra érzéke, hogy intuitív módon felismerje: van más is a világon az érzékieken és a gondolatokon kívül. Nos a helyzet az, hogy itt védelmembe kell vennem a szerzőt, mert ebben az értelemben Isten léte, csak azok számára lehet evidens, akik valaha megtapasztalták a fátyol fellebenését valamilyen formában. Ilyen értelemben valóban inkább esztétikai, mint racionális kategória. Az Istenérvek csak nekik fognak bármit is jelenteni.
Továbbá azt is látni kell, hogy minden nagyképű híresztelés ellenére, egyik racionális felépítmény sem képes Isten teljességét leírni. Amit a kedves ateisták ellentmondásoknak látnak, az annak köszönhető, hogy a ráció számára nem felfogható valóság nem illik bele egy keretrendszerbe. Miért? Mert Isten nélkülöz minden korlátot, ergó a logikaikat is. Avagy teljesen szabad - így az összes ítéletalkotásunk alól is. A racionális teológia tehát valahol egy szükséges rossz, mert nem mindenki képes már kezdetektől fogva felismerni Istent - nekik nagy segítség. De bölcsen belátták a nagy teológusok, hogy egyetlen summa sem helyettesítheti az élő Isten-ember kapcsolatot. Ezt kár is várni tőlük.
Viszont itt ugrik a gorilla a vízbe, tudnillik ha nincs racionális felépítményünk Istenről, akkor mégis mit akarnak megcáfolni az ateisták? Ez olyan, mintha meg akarnám cáfolni azt az állítást, amelyet nem is ismerek! Az ügynek az a különleges pikantériája, hogy jellemzően ezek az emberek nem hogy sosem jártak templomban - hacsak a nagymama nem nem rángatta őket - de még arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább a Szentírást elovassák. Az pedig különösen nevetséges, hogy az általuk összegyúrt Isten létét tagadják - azét az Istenét, amelyet soha egyetlen vallás sem vallott magáénak, ugyanis ez jó indulattal is csak a keresztény istenkép egy lebutított demoverziója. De már a keresztény istenkép is problémás, mert mégis hogyan lehetne egy lapon említeni az ortodox, a katolikus és a milliónyi kis protestens egyház istenképét? De ezen már meg sem lepődik az ember, hiszen itt is mindennek a szimplifikációját lehet látni. Az ilyen ateisták valószínűleg sosem hallottak Isten személytelen aspektusáról, a negatív teológiáról pedig pláne.
2. Azonkívül van a rosszból vett ateista érv, ami szerint ha Isten jó és mindenható lenne, akkor nem engedné meg, hogy ennyi rossz legyen a világban, illetve nem is létezne rossz. Ezen sokat lehet vitatkozni, de az érvek és ellenérvek végignézése után a konklúzió az, hogy nincs mentség a rosszra, tehát Isten abban a formában, ahogy a keresztények elképzelik (jó és mindenható) nem létezhet.
A kolléga megtanulhatná, hogy ilyen, hogy rosszból vett érv nyelvtanilag hibás anglicizmus. Pontosabban a rossz létén alapuló érv. A kedves cikkíró itt ugyan nem érvel, csak érzeleg - gondolom a kanapéból - de nem gond. Bár itt hosszasan lehetne citálni a felesleges filozófiai gondolatokat, egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: mégis miféle elbutult gondolkodás óhatja a Jó fogalmát a véges emberi szintre lehozni? Hiszen végső soron ez következik a fentiekből: én tudom, hogy mikor jó egy ember és számonkérem az Istentől, hogy ő miért nem ilyen. A Jó és Rossz mércéjében pont az a lényeg, hogy a mérce maga az Isten, ergó nem lehet megmérni, mert csak önmagával lehet mérhető, akit viszont nem vagyok képes megismerni racionálisan és empirikusan. Tehát ez az érvelés nagyon fals.
Bejegyzés: Az ateizmus képtelenségéről
heki 2017.09.19. 21:14:47
Érdekes lenne.
Szép Ernőről olvastam valahol, hogy a Margitszigeten madárhangokat utánozott-játszott az ott megbúvó szerelmes párok randevúi alá, hangkulisszaképp, ha jól emlékszem.
Bejegyzés: "Kire tartozik ez a bánat?" - A Szép-irodalomról (1.)
Dzsendőrség (törölt) 2017.04.12. 16:50:05
A szivárványszínű zászló önkényuralmi jelvény, akárcsak az EU zászlaja.
dzsendorseg.blog.hu/2017/04/12/unios_zaszlokkal_zsoldosok_tamadnak
Bejegyzés: Az erkölcsösen elakadt lélegzet
p_ilonka 2017.03.21. 13:54:25
Nem mintha ez számítana bármit is, még így utólag sem. Én nem várom el egy művésztől, hogy szimpatikus legyen, mint ember; az csak hab a tortán. Nekem elég, ha a műveit tudom élvezni. Ez vele nem jött össze. És még sok más – egyébként nagyon híres és elismert – művésszel is vagyok így: műveiket ócska blöffnek látom, afféle tízperces mutatványnak. Kábé ennyi idő alatt készülnek el, és nagyjából fele ennyi ideig lehet rájuk emlékezni.
A jelenleg uralkodó szemlélet szerint a hiba bennem van. Ha nem értem, akkor nem nekem szól. Rendben.
És mi van akkor, ha a művészt baráti körén kívül senki sem érti? Akkor a korát meghaladó művészről beszélünk.
Egyetlen mérce van csak, amely hiteles lehet és független a saját ízlésünktől: az utókor. Ha El Kazovszkijt halála után évtizedekkel is kiállítják, képeit megveszik, epigonok másolják, hatása kimutatható a fiatalabb művészek munkáiban, akkor nagy művész volt. Ha nem, nem.
Kicsit időigényes dolog, de az eljárás működik az irodalommal és a zenével is.
De nem sok értelme van, hogy működjön. Ha kivonjuk saját ízlésünket a művészetből, akkor az egész az értelmét veszti.
Bejegyzés: A kortárs művészetről
lookout 2017.03.02. 12:31:46
#cinkosakinéma
#növelikielfödiabajt
Bejegyzés: Az ateizmus képtelenségéről
lookout 2017.03.02. 12:18:49
Igazolt dolgokat szokás cáfolni. Ki és mikor igazolta isten létét, segítsen már nékünk! :D
s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/65/da/a7/65daa74ed6dbaefce3594f3b7b7ed114.jpg
Bejegyzés: Az ateizmus képtelenségéről
a gonnok én vagyok 2017.02.05. 04:24:44
Bejegyzés: Az erkölcsösen elakadt lélegzet
a gonnok én vagyok 2017.02.03. 02:48:37
Lényege, hogy el se kezdjünk gondolkozni semmin, nemhogy kérdéseket megfogalmazni.
Beledobjuk egy kalapba a 30ezer éves piramisokat, Atlantiszt,az UFO-kat, a gyíkembereket, a Holdraszállást, a kitalált középkort meg a Cion Bölcseinek jegyzőkönyvét, (ezek pl. nyilvánvaló marhaságok), ráírjuk a kalapra, hogy Konspirációs Teória, melléteszünk néhány tanulmányt az emberi természetről, és innentől kezdve ha beledobunk egy témát, akkor az rögtön kikezdhetetlen tabuvá válik az értelmiség számára. Nem lehetnek többé kérdések, nem hívhatjuk fel a figyelmet nyilvánvaló érdekekre, nyilvánvaló ellentmondásokra, valószínűségekre, mert ami a kalapban van, azzal csak elmeháborodottak foglalkoznak.
Szerintem ez nagyon ijesztő jelenség.
Csak most találtam rá erre a blogra, nagyon érdekesnek találom, csak így tovább.
Bejegyzés: A nyelvről
a gonnok én vagyok 2017.02.02. 21:01:56
Bejegyzés: Az ateizmus képtelenségéről
Alfőmérnök 2017.01.20. 21:21:58
"Élet és mű belső koherenciájának manapság igencsak ritka személyes programja nyilván a filozófusi indíttatás következménye - a gondolkodás megélésének, praktikus konzekvenciái vállalásának ama szigorú normájából ered, amelyet Radnóti - immár talán egyetlenként - egykori mestere, Lukács György szellemi és morális örökségéből ma is érvényesnek tekinthet."
(Alfőmérnök gyűjtése:
kkbk.blog.hu/2011/03/06/lukacs_es_tanitvanyai )
Bejegyzés: A kortárs művészetről
Alfőmérnök 2017.01.19. 18:01:42
Nyöhehe, szegények néhány jobboldali kommentelő miatt kénytelen voltak megszűntetni a kommentelési lehetőséget a site-on.
"A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat."
Szóval a kiposztolt cikkeik alá lehet még írni a facebookon -- de már ott is moderálnak, kitiltanak.
Bejegyzés: A kortárs művészetről
Messzi Vetek 2017.01.07. 00:17:20
viszont ide írhatna gyakrabban.
Bejegyzés: Egy újabb remek év!
rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2017.01.06. 21:59:14
Bejegyzés: Egy újabb remek év!
Tehetetlen Dodó 2017.01.02. 21:04:06
Egy apró megjegyzés: "a legradikálisabb uniformizmust tartogatja számunkra a jövő" annyiban korrekcióra szorul, hogy ez már elérkezett. A nagy "önmegvalósítás" és "individualizmus" már most olyan - belsőleg és külsőleg - uniformizált egyedek százmillióit állította elő, hogy Mao elvtárs sírva könyörögne a receptért és bánatában csíkokra hasogatná egyenzubbonyait.
Bejegyzés: Az erkölcsösen elakadt lélegzet
batiszkáf · http://batiszkaf.blog.hu 2016.12.22. 01:10:56
Bejegyzés: Egy újabb remek év!
gyorffyakos 2016.12.21. 06:58:41
Bejegyzés: Egy újabb remek év!
Szevaszkukac 2016.12.09. 11:11:05
Bejegyzés: Az erkölcsösen elakadt lélegzet
2016.12.04. 12:01:42
boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/12/a-ribanc-mint-noi-onmegvalositas.html
Amúgy kiváló a cikk.
Egy tanács: a cikkek, amiket írsz, szerintem simán mehetnének a Férfihangra is. Amúgy is égető szükség lenne kiváló cikkírókra a portálon. Te pedig elég igényesen írsz. Ha gondolod, vedd fel a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Szerintem simán átvennék valamelyik cikked. S ezáltal a te írásaid is több emberhez eljuthatnának.
Bejegyzés: Az erkölcsösen elakadt lélegzet