Journal réactionnaire

Batiszkáf

Cikkek a Mandineren

2017. április 30. - batiszkáf

 

Róma <3 <3 <3

"Egyszer csak aztán hazatér az ember Rómából, és valami égető vágyat érez, hogy állításokat tegyen. És környezetét nem kímélve tesz is: Róma mindenkiből kihozza rejtett tehetségtelenségét.

Még jóformán ki sem lépett a ferihegyi terminál kapuján, már olyan mondatokat képez, mint hogy csordultig telt a lelkem szépséggel meg hogy ezt nem lehet elmondani, ez egy csoda volt, de persze azért Wittgensteint megvető bátorsággal és lelkesedéssel mégis megkísérli, hogy elmondja, hogy kifejezze, milyen volt ott lenni. Hogy milyen hatást tett rá az örök város, de még inkább – és persze ügyes emfázisokkal érzékelteti, hogy valójában ez a kérdés jelentené itt az elbeszélés gerincét –: hogy ő milyen hatást tett Rómára. Hiszen nincs az az antik düledék, nincs az a reneszánsz palota, amit ne árnyékolna be gyönyörű lényünk."

Jegyzetek a perverzió korából

"A TLC jelképe lehetne annak a folyamatnak, mely során az abnormalitás az uralkodó fogyasztói és politikai struktúrákba olvad: a kereskedelmi tévézés ortodox, merev formanyelvét ölti, hézag nélkül beépül a reklámoktól szaggatott, soha meg nem torpanó, időtlen látványáradatba, miközben az ideológiai-morális hatalmi komplexumot legitimáló elbeszélésfüzérként is szolgál. Másképp fogalmazva: az abnormalitás mára a hivatalos kultúra szerves részévé vált, elválaszthatatlan, mi több: megkülönböztethetetlen tőle. Minden bizarrságával, minden otrombaságával együtt akadémista ötlettelenséggé, közérdekű ájtatossággá lényegült át."

Hála Istennek, nem lesz olimpia

"Mondhatnám, hogy magam talán középre állok, de nem mondom: meglehetős megkönnyebbüléssel fogadtam a hírt, hogy Budapest visszavonta a Pályázatot. Az az igazság ugyanis, hogy teljességgel alkalmatlan vagyok az olimpiarendezésre. Nem tehetek róla. Így születtem."

A mutogatott életről és a tobzódó nyájasságról

"A Facebook meg az Instagram azzal hitegetnek, hogy ragyogóvá és tisztává szerkeszthetjük általuk az életünket, kirostálva az előnytelen beállításokat, a kényelmetlen ismeretségeket, a krónikus fájdalmakat, a görcsöket és a félelmeket. Minél sűrűbben hömpölyögnek azonban az üzenőfalon a meghitt, kanonizált pillanatok, annál nagyobb jelentőséget nyernek az apokrif történések és érzelmek; azok, amelyekről nem készülnek diszkréten fenszi fotók; azok, amelyek mellé nem pötyögünk be hangulatjeleket és földrajzi meghatározást; azok, amelyekhez senkinek se volna kedve betagelnie magát, más szóval a kihagyott jelenetek, a tétovaságok, a tökéletlenségek, a piszkosságok."

Trump: vissza a természethez

"Nem csupán arról a fokozott figyelemről, azokról az indulatokról van itt szó, amiket egy amerikai elnökjelölt óhatatlanul megkap és kivált: a tárgyalt jelenség elementárisabb erőket szabadít el. Talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy Trump olyan, mint a tábortűz vagy az égen a felhők: ki-ki a maga legtitkosabb démonait, félelmeit, szorongásait, vágyait, kívánságait, meggyőződéseit látja felsejleni benne reszketegen, révületesen, megkísértően, megragadhatatlanul. Trumpot mindnyájan ösztönösen kontemplációnk tárgyává avatjuk. (Noha a metafizikai trumpizmus kidolgozása még várat magára.) A trumpi habzás láttán az a megrendítő ámulat fogja el az embert, amelynek Szép Ernő adott hangot az Ákom-bákomban: „Hogy fejtsem meg? Hogy értsem? Mit csináljak? (...) Mi van amott a hídon, micsoda szépség, / Mily bánat, mi köze hozzá szívemnek?” Trump minden mozdulata, minden megnyilvánulása mélyen ismerős és mégis: nyugtalanítóan-nyomasztóan kiismerhetetlen. Trump olyan, akár az emberi természet. Az az emberi természet, melynek létezését a modernitás felháborodottan tagadja."

A bejegyzés trackback címe:

https://batiszkaf.blog.hu/api/trackback/id/tr712470039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a gonnok én vagyok 2017.06.10. 01:43:26

Kár, hogy ez a blog is kifingott. Pedig bírtam.