Journal réactionnaire

Batiszkáf

Philippe Muray: A pápa

2015. május 25. - batiszkáf

el-papa-emerito-benedicto-xvi.jpg

Philippe Muray: A pápa

A véleményalkotók többsége nincs megelégedve az új pápa megválasztásával. Nem, igazán nincs szükségünk "a doktriner konzervativizmus emblematikus alakjára", "az Egyház hajthatatlan, reakciós hercegére". Mindene megvan, hogy ne tetsszen. Egy kevésbé retrográd pápát kívántunk volna, aki közelebb van az emberekhez, s jobban lépést tart a társadalommal. A társadalom ezeregy csodájával. A kortárs világ varázsaival és korunk erkölcseinek kétségbevonhatatlan tekintélyével. Ahogy erős felháborodásától hajtva a párizsi önkormányzat egy kommunista képviselője írta ezek a napokban, az új pápa "elfogadhatatlan". Az új pápa botrány, becsületsértés, arcátlanság. Egyesek, szintén a sokkhatás alatt és alig kevésbé ellenségesen, szeretnék elhinni, hogy a funkció teremti a szervet, s hogy a Szentlélek bal szárnya majd csak meglegyinti a jobbos főpapot. Egy progresszív katolikustól egyenesen azt hallottam, hogy Isten meg fogja mutatni ennek az oly gyanús Ratzingernek az igaz utat, és a valódi kinyilatkoztatott vallásra téríti: a nagybetűs Modernitáséra.
Íme, ez a bölcsesség: olyan pápa kell nekünk, aki lépést tart, aki előzékenyen igazodik az instrukciókhoz, s engedelmesen betartja az új rendszabályokat. A mieinket. Egy pápa, aki ájtatoskodásaival a mi szenteltvizünket, transzcendens miatyánkjaival a mi multikulturális prédikációinkat áldja meg. Egy pápa, aki nem beszél többet ostoba módon a modern kor tévelygéseiről, de csatlakozik hozzánk isteni kalandozásainkban. Egy görkorizó, rövidgatyás pápa. Egy állampolgári pápa. Egy pápa, aki megkönnyebbült kiáltást hallatva egyszercsak elhagyja a Szentszéket, és sose tér oda vissza. Egy pápa, aki zsírtalanítja a tanítást, leporolja a Vatikánt, harcol az eutanázia legalizálásáért, s szilárdan állást foglal a mesterséges megtermékenyítés, a papok házasodása, a nők felszentelése mellett. Egy pótpápa, a pótpapák hasonlatosságára; egy pápa, aki a hasán lévő zsebben hordozza a Kisjézust, akárcsak az anyakenguruk ("Habemus mamam!").
Egy pápa, aki éberen őrködik a világiság tiszteletben tartása felett. Egy pápa, aki velünk együtt tiltakozik amiatt, hogy a Köztársaság lobogóit az elhunyt pápa emlékére félárbocra vonták. Egy pápa, aki kifejezi támogatását Florence Aubenas mellett, s inkább ballonokat hajigál ahelyett, hogy bullákat bocsátana ki. Egy pápa, aki harcra hív a buszsávokért, Párizs indulásáért a 2012-es olimpiai játékok rendezéséért és az "Ez a hely 100%-ig dohánymentes" programért (és persze az se lenne rossz, ha megtámogatná egy kicsit a kampányt az európai alkotmány elfogadására). Egy pápa, aki törődik a levegő minőségének javításával. Egy pápa, aki szilárd elhatározással felhagyva siránkozó, utasítgató beszédeivel a szexualitásról, végre a mieinkhez igazodik. Egy béketeremtő pápa, nem egy zsinati pápa.* Egy rendes pápa, végeredményben, aki tisztában van az elsődleges feladatokkal, melyek várják őt. A kor pápája. Egy pápa, akár a kor. Egy pápakor. Egy pápatársadalom.
"Socio subito!" Így hörögnek teli tüdőből azok, akik tizenöt napig kénytelenek voltak szenvedni a II. János Pál halála, majd az utódja megválasztása okán felfordult tévéműsor miatt, s máig nem heverték ki azt, ahogy a Szentatya temetése napján, miközben a tintorettói szél a bíborosi ruhákkal cicázott, a tömegből kiszakadt a hatalmas felszólítás: "Santo subito!" Egészen belebetegedtek. Ez a trauma, melyhez még Ratzinger megválasztása is hozzáadódott, egyre csak felzaklatja őket. Nem, ez a XVI. Benedek határozottan elfogadhatatlan. Szerencsére már öreg, nem sokáig húzza, csupán egy átmeneti pápa: reméljük, hogy hamar feldobja a talpát, s jön a következő. Egy pápát akarunk, aki olyan, mint mi, nem egy pápista vagy papofil pápát. Papofób pápát akarunk, nem egy pápabálványozó vagy papokrata pápát. Egy modern pápát. Egy olyan pápát, mint a modern társadalom; egy vele azonos pápát, mely olyannyira hasonlatos hozzá és a számtalan átváltozásait övező dicséretekhez, hogy azoktól gyakorlatilag teljességgel megkülönböztethetetlen.
Hát miért is nem választjuk meg saját magunkat?

2005

*Muray itt a francia "conciliant" és "conciliaire" szavak hasonlóságára játszik rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://batiszkaf.blog.hu/api/trackback/id/tr197490770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.