Batiszkáf

Batiszkáf

Kollaborációs sci-fi

- egyperces könyvismertető -

2016. augusztus 10. - batiszkáf

 

9782070362387.jpgPétainista-guénonista sci-fi? Elég valószínűtlenül hangzik, mégis van ilyen. Sokan legalábbis így hivatkoznak a francia René Barjavel (1911-1985) Ravage című könyvére, mely a műfaj ismerői szerint a tudományos-fantasztikus irodalom legfontosabb darabjai közé tartozik. A regényt először a hírhedt kollaborációpárti (nem mellesleg: roppant tehetséges embereket maga köré vonzó) folyóirat, a Je suis partout közölte 1943-ban. Barjavel művét egyesek a Vichy-Franciaország melletti kiállásként értelmezik, amennyiben a technológiai fejlődés és az általa kiváltott katasztrófa nyomasztó látképével azokat a hagyományos értékeket helyezi szembe, melyeket a Pétain-kormányzat is pajzsra emelt. (Munka, Család, Haza - hogy a rendszer hivatalos mottóját idézzük.) Ez az értelmezés vitatott, senki sem vonná azonban kétségbe Guénon, tőle is főképp A modern világ válsága c. alapmű hatását, mely a pusztulásba vezető szcientizmus elutasításában, majd a romokon létrehozott új társadalom felvázolásában érhető tetten. "Meg kell mondanom, hogy Guénon nagyon nagy hatással volt a gondolkodásom alakulására", mondta egy interjúban maga a szerző, és ez a guénoni ihletettség élesen megkülönbözteti könyvét a többi, vele nagyjából egy időben íródott (orwelli, huxleyi, zamjatyini) disztópiától.

Tovább

Batyskaf Ármin nyaral

 

kis.pngKedves Naplóm!

Semmi különösről nem számolhatok be Neked. Legfeljebb arról a minapi felismerésemről, hogy T. S. Eliot jó nagy hülyeséget beszél, amikor azt mondja, hogy April is the cruellest month. Igaz, Eliot (legjobb tudomásom szerint) nem volt balatonfüredi lakos, és nem kényszerült időről-időre egy turisztikailag frekventált területekhez kínosan közel eső Aldiba levonulni, így aztán hogy is tudhatta volna. Hogy minden tekintetben július a legkegyetlenebb. Ilyenkor - már csak azért is, mert egyes, az aktuális társadalmi-kulturális adottságokból fakadó elvárások folytán fokozhatatlanul kedélyesnek és örömtelinek kéne lennie - természetszerűleg boldogtalan az ember:  a mosolyfelismerő funkció riadtan matat sajátos, a ruházkodás, a szórakozási formák, a szociális érintkezés stb. területén korunkban uralkodó viszonyok totális elutasítását tükröző arcszerkezetén. És a zsemlét is olyan zaklatottan bassza a zacskóba, hogy az valamiféle idült kétségbeesést sejtet. Őszre persze majd kiheveri az egészet, és ismét rájön, hogy gyomorgörcsét igazából nem az üdülők, hanem a létezés feltételei okozzák. De addig még dohog eleget.

Tovább

Meglovagolni az elefántot

 gettyimages-578549646.jpg

Hiába vált az elmúlt évszázadban az American way of life a világ legnagyobb részén egyeduralkodóvá, hiába szereltek belénk módszeresen eredetvédett amerikai ösztönöket és megfontolásokat, hiába vagyunk már képtelenek máshogyan a dolgokra nézni, mint ahogyan egy amerikai tenné, a Republikánus Nemzeti Konvenció eseményeibe bele-belenézve újból elámultam azon, hogy Amerika mit sem veszített eredendő idegenségéből és érthetetlenségéből, abból a bizonyos ambivalens (mutáns?) varázsából, ami alól olyan nehezen tudja kivonni magát egy külső szemlélő. Még ha többé-kevésbé tisztában vagyok is Amerika jelentésével a nagy egész összefüggésében, ha tudom is, hogy túlnyomórészt olyan értékeket testesít meg, melyek merőben ellentétesek az én értékeimmel, sajátos vonzereje sehogy sem hagy nyugodni. Mit kezdjek például ezzel a titokzatos Janus-arcúságával, azzal, hogy egyszer mindenestül hiperprogresszívnek mutatkozik, a fogyasztói mechanizmusokat és az emberellenes technológiai zsarnokságot csúcsra járatja, miközben megszállottan, mértéket nem ismerve veti bele magát a legújabb balos ostobaságokba (ld. az elburjánzó safe space-eket meg a "mikroagressziókat" felsoroló egyetemi sillabuszokat); máskor meg épp különös "visszamaradottságával" tüntet, olyan jelképeket emelve fel és olyan eszmények iránt fejezve ki elkötelezettségét, melyekről egy mérsékelt európai már álmodni sem merne (pl. a vallás mindmáig jelentős szerepe a közéletben vagy a tanítási nap elején elmondott Pledge of Alliegance, benne az '54-ben betűzött "Isten színe előtt" fordulattal). Mintha Amerika egyszerre vezetné a nyugati "progressziót", és kullogna messze lemaradva tőle... De talán mindkét tendenciának, mindkét Amerika sajátos mértéktelenségének az a magyarázata, hogy ők még ki tudnak ejteni irónia nélkül egy mondatot.

Amerika lényege: őszinte mosoly a tükörben. (Egy mosoly, mely arra van ítéltetve, hogy megsavanyodjon, tehetnénk hozzá.)

Tovább

Megmagyarázhatatlan jelenségek

- napló -

Emberek, akik azzal veszik védelmükbe Oravecz Nóra, Deepak Chopra, Eckhart Tolle meg a többi hasonszőrű bandita irományait, hogy hány öngyilkosságot akadályoztak meg. Nos, pont ez bizonyítaná legjobban ezen művek hitványságát. Azt a könyvet, amelynek emberi értelemben vett haszna, sőt funkciója van, semmi nem különbözteti meg a klozetpapírtól - az már igazán csak nüansznyi különbség, hogy az ereid felpattintásáról beszéled le magad vagy a farodat törlöd ki velük, a lényeg az, hogy valamilyen földi és épp ezért végső soron említésre sem méltó cél szolgálatában állnak. Egy valamirevaló könyvet nem lehet hasznosítani. A klozetpapír és az Oravecz és társai neve alatt piacra került kiadványok között azonban mégis van egy óriási különbség: az előbbi, bár kétségkívül egy nem túl magas ontológiai szinten helyezkedik el, becsületesen betölti a maga szerény, de tisztes feladatát, mondjuk úgy: a klozetpapír használata nem ront az emberen; az utóbbiak azonban, miközben olyan fogalmakkal játszadoznak, melyeket a legtöbb ember a szégyentelenség terhe nélkül nem ejthetne ki a száján, szédületes hatékonysággal aljasítják le olvasóik vélhetőleg amúgy is visszataszító személyiségét.

*

1880_holttestfotozas_a_rendorsegi_nyilvantartasba.jpeg

Emberek, akik azzal vágnak vissza az Oravecz-banda produktumait kritizálni merészelőknek, hogy ne mondják meg nekik, hogy mit olvashatnak. Nos, ami engem illet: én örülnék a legjobban, ha olyan társadalmi rendben élnénk, ahol a hozzájuk hasonló csandalanépséget nem kényszerítenék természetellenes módon az írás-olvasás képességének elsajátítására. A ő esetük is kiválóan bizonyítja, hogy az általános tankötelezettség merő agyrém, és hogy a tömegeket a legszilárdabban el kell zárni azoktól az eszközöktől, melyeket a kiválasztott kevesek tudományának művelésére találtak ki.

Tovább

Az embergyűlöletről

 1215px-pioneer_plaque_humans_svg.png

1.

Sok gyengeségem van, talán több is, mint ami mérsékelt világpolgári szívvel megengedhető, de az soha, még legrosszabb pillanataimban sem fordult meg a fejemben, hogy - amint mondani szokás - szeressem az embereket. Mégis mit szeressek rajtuk? Az ember mint olyan rosszul öltözik, nem tud normálisan közlekedni, és drámaian büdös a lába. Egyenesen gyengeelméjűnek kell lenni ahhoz, hogy valaki baráti érzelmeket tápláljon egy olyan lény iránt, ami szemrebbenés nélkül a vesédbe könyököl a svédasztalnál, fülhallgató nélkül hallgatja kedvenc slágereit a helyközi járaton, településeket ékszerdoboznak minősít, löncshúst eszik, népirtásokat és flashmobokat szervez, intrikál, földszinti lakása ablakából figyel, nehogy valaki megsértse a hulladéktároló használatára vonatkozó szabályokat, és imaginárius "jogaira" hivatkozva a legalávalóbb fajtársait bízza meg az országa vezetésével. "Egyetlen vágyam, hogy rokonod legyek, óh ember!" Sokat tűnődtem azon, hogy létezhet-e ennél középszerűbb mondat a világon; aki valóban nem kíván mást, mint hogy kapcsolatot létesítsen a teremtés legrettenetesebb részével, az tényleg csak azt érdemli, hogy az idők végezetéig ortopéd papucsok csattogjanak a fülébe. (A sor szerzőjével, az ingerlően jólelkű Franz Werfellel egyébként holtában megtörtént a legnagyobb gyalázat, amit egy művészt csak érhet: emberjogi díjat neveztek el róla, mellyel Evrópa felvilágosult entellektüeljei tüntetgetik ki egymást. Tanulság: csak akkor fogjunk hozzá irodalmi művek alkotásához, ha biztosak vagyunk benne, hogy száz év múlva is gyűlölni fognak bennünket minden egyes szóért.)

Tovább

A rossz-szolgálati nagykövet

fkfk.png

Mindig is irigyeltem az utálatos emberek magányát. (Cioran)

(MTI) - Rossz-szolgálati nagykövetté nevezte ki magát hétfőn Batyskaf Ármin letargikus. A százhalombattai Kiss László Sportuszodában rendezett sajtótájékoztatón - melyen az újdonsült nagyköveten kívül Matolcsy György, a szabálysértéseiről elhíresült Bentley-tulajdonos Dino Marsani, a röszkei migránsvadász, Irénke néni, az önkéntes száműzetéséből hazatérő Kertész Ákos, valamint Alföldi "Roby" Róbert is részt vett - Batyskaf bejelentette, hogy megbízatása határozatlan időre szól. A sajtótájékoztatót mintegy félórás kultúrműsor előzte meg, melynek keretében Maksa Zoltán humoros monológot adott elő, majd Varga Mátyás Zelk Zoltán- és Déry-díjas költő, volt bencés szerzetes olvasott fel készülő ifjúsági regényéből az Ayala-Brindisi-páros szitárkíséretében. Batyskaf az újságírók kérdéseire elmondta, hogy rossz-szolgálati nagykövetként kizárólag az a cél fogja vezetni, hogy a lehető legtöbb embert nyomorítsa meg lelkileg, ahogy fogalmazott, "a szart is szeretném kisértegetni ezekből a lárvákból". Az eseményt rövid időre magukat feministának és nemzeti érzelműnek valló demonstrálók zavarták meg, ám a Fradi Security Kft. helyszínen tartózkodó biztonsági szakemberei hamarosan kivezették a tüntetőket. A sajtótájékoztatót Aszad-párti gíroszosok által biztosított állófogadás zárta.

Tovább

A kultúrharc emlékére


 

film-playtime6.jpegA kulturkampf fogalma, mint az közismert, a bismarcki Németországból származik: az állam és egyház szétválasztása körül kirobbant politikai-ideológiai csatározásokat jelölték vele, melyek a tizenkilencedik század második felében végigsöpörtek egész Európán. Ekkoriban, a hagyományos társadalmi szerveződések romjain jött létre az, amit modern polgári államnak nevezünk; a feudális csökevényeknek tartott, s ekkorra, meglehet, valóban kissé anakronisztikussá vált apró monarchiákat a nacionalista dölyf nevében drabális birodalmakba - az Olasz Királyságba, a Német Császárságba - olvasztották. Utóbbi a protestáns etikát szabadelvűséggel és racionalizmussal ötvözve a rideg hatékonyság félelmetes erejét mutatta fel, mely a korlátlan anyagi fejlődés megszállottságában égő földrész lakóinak szemében csakhamar magát a jövőt, az emberi önmegváltást testesítette meg. Bismarck állama a haladás diadalmas utópiájából csillantott meg valamit, melynek megvalósulása - az emberi történelem során először - belátható közelségbe került. A polgári államnak zavartalan működése érdekében természetesen minél teljesebb ideológiai monopóliumra volt szüksége, másképpen szólva: a legszigorúbban maga alá kellett rendelnie minden célt, mely - természetéből vagy a társadalmi kötöttségekből adódóan - az egyén előtt lebeghet.

Mindezt az magyarázza, hogy a polgári állam kialakulása nem csupán egy újabb fejezet volt a társadalmi evolúcióban, egy megannyi államszervezési mód közül, hanem a létezés minden területére kiterjedő forradalom betetőzése, egyben az a drámai aktus, mellyel a nyugati civilizáció véglegesen és ünnepélyesen lecserélte a korábbi korok világ- és emberképét. A polgári házasság és a világi oktatás bevezetése csupán utólagos kiegészítések voltak egy hatalmas érvényfosztáshoz; a törvényalkotói tüsténkedést, a különféle szekularizációs törekvéseket, melyek annyi nekikeseredett vitát váltottak ki a maguk idejében, egy sokkalta fontosabb esemény, az emberi akarat szekularizációja tette lehetővé. A polgári állam a kényszerzubbonyba zárt kozmosz, a puszta életért folytatott élet tökéletes leképezése: működése kizárólag a működésre, önmaga - az örök hétköznapok középszerű világának - fenntartására irányul.

Tovább

Feel The Bern

 

Az autóversenyzés jószerével teljesen hidegen hagy, vasárnap délutáni szieszta-segédeszközként olykor ugyan hasznomra válik, de ennél tovább nem terjed a viszonyunk; ezért aztán Bernie Ecclestone működése sem igen foglalkoztatott soha - azzal többé-kevésbé tisztában voltam, hogy több ízben tett ún. megengedhetetlen, botrányos kijelentéseket, melyek nemzetközi sápadozásra adnak okot, hovatovább felháborodásuk kifejezésére sarkallnak minden tisztességes, jóérzésű embert, ám mindezt betudtam egy nagyon gazdag és a neomorálból, úgy látszik, nem eléggé képzett ember bumfordiságának.

A 444.hu legutóbbi híradása azonban felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy, ha ne is ássam bele magam túl mélyen Ecclestone életébe és munkásságába, legalább a Wikipédia-oldalát megnyissam. Nem tudom, Önök hogy vannak vele, én a híres emberek szócikkeiben a "Controversies" szekciót szeretem a legjobban, és mindig innen kezdem az olvasást; valahogy úgy állok ehhez, hogy ha valakivel kapcsolatban ma, 2016-ban nincs semmi említésre érdemes megbotránkoztató állítás vagy tett, akkor a többit nagyjából már kitalálom, és nem érdekel; a kicsit is rokon lelkekre viszont egyedül itt, a jelenkor által döbbenetesnek ítélt dolgok között találhatok rá. (Lazán ide kapcsolódik Philip Larkin esete: a 20. század brit költészet - Ted Hughes mellett - talán legnagyobb alakjáról, akiről eladdig csupán némi homályos jobbos szimpátiát lehetett feltételezni, halála után kiadott levelezéséből kiderült, hogy, mondjuk úgy, akár rasszistának, idegen- és nőgyűlölőnek is tekinthető nézetekkel rendelkezett, hogy mást ne említsek, efféle versikékkel szórakoztatta barátait. Az újságokban persze már másnap gondterhelten görnyedezett a kérdés: olvashatjuk és szerethetjük-e Larkin verseit úgy, mint korábban? Ami engem illet, őszintén nehezemre esik elképzelni azt az embert, akivel Larkin meggyőződéseinek elfogadhatatlansága ne szerettetné meg csak még jobban a költőt.)

Tovább

A kortárs művészetről

A nagy El Kazovszkij-szemfényvesztés

 

A minap véletlenül ráakadtam a Nemzeti Galéria nemrég zárult, A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij-életmű című kiállításának a prospektusára. A kiállítást még valamikor ősszel néztem meg, tervbe is vettem, hogy írok róla egy posztot, aztán mindjárt el is felejtettem a dolgot; ám most, hogy újra elolvastam a kiadványt, és tajtékozva tudatomba tolultak az emlékek, ráébredtem, hogy tartozom ezzel az írással az emberiségnek. Igazából nem is annyira El Kazovszkij jelentéktelen munkásságáról, mint inkább a modern művészetfelfogásról szeretnék értekezni; nem mintha sokat tudnék hozzátenni ennek elemzéséhez, sokan és jól megfogalmazták már, miért is veszedelmes az a filozófia, melynek jegyében az elmúlt évszázadban kisajátították és gyökeresen átértelmezték a művészeteket; csupán néhány érdekességre szeretnék rámutatni.

Aki nem ismerné őt: El Kazovszkij 1948-ban született Leningrádban, tizenhat éves korában költözött Magyarországra; a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a Fiatal Művészek Stúdiójának és a Fölöspéldány-csoport tagja volt, festészettel, performansszal foglalkozott, díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott; a progresszív értelmiség és a "korabeli nem-hivatalos, (fél)underground kortárs művészeti szcéna" belfat_7893.jpgterjes világának sztárjává vált, akit a modern képzőművészet lejárt közhelyeinek ötlettelen variálásában kimerülő művészete dacára kiugróan eredeti és fontos alkotóként aposztrofáltak azok, akik - egyetemi katedrákkal, kulturális rovatokkal és kuratóriumi helyekkel a hátuk mögött - már csak aposztrofálni szoktak embereket. El Kazovszkij természetesen egy "nyíltszívű, érzékeny, roppant bátor és könyörtelenül őszinte" művész volt, aki semmibe vette a fojtogató társadalmi normákat, és merészen szembeszállt mindenfajta elnyomó hatalommal, éppen ezért az állami kitüntetések sem maradhattak el, a Munkácsy-díjat még a halódó szocialista rendszer ítélte oda, a Kossuth-díjat már a Miniszterelnök Úr első kormánya adományozta neki. 2008-ban halt meg rákban.

Tovább

Batiszkáf Top 5

- 12. hét -

 

5. Jan Garbarek Group - Milagre dos Peixes

Jan Garbarek, a besorolhatatlan norvég szaxofonos és csapata egy híres Milton Nascimento-szerzeményt ad elő ezen a drezdai koncertfelvételen. Garbarek a korai Albert Ayler-féle kísérletezéstől kezdve a világzenei hatásokat mutató spirituális jazzen át a Hilliard Ensemble-lal közös gregoriánus kórusmű-feldolgozásokig ezernyiféle műfajban és összeállításban kipróbálta magát; a Milagre dos Peixes remek tolmácsolása bizonyítja, hogy a brazil zene sem idegen tőle.

Tovább
süti beállítások módosítása